Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke)

Orbán napján (május 25., az utolsó fagyos szent) szűnik meg a hideg, mert Orbán leszáll a tűzhelyről.

Medárd napján (június 8.) ha esik az eső, negyven napig esni fog.

Péter Pálkor megszakad a gabona töve, akkor is megérik, ha vízben van. Ez az aratás kezdete.

Lőrinc után (augusztus 10.) már nem tanácsos dinnyét enni, mert Lőrinc belepisilt.

Erzsébet (Arpádházi Szent Erzsébet november 19.) megrázza pendelyét, jön a tél. Andrással véget ér az ősz.

Különösen figyelmet érdemlő nap volt május elseje, a házasság előtt álló ifjúság ünnepe. Éjszaka a legények az erdőben kivágtak egy-két fát, ami 3-4 méteres törzset jelentett és a Bakonyból a tetejére fenyőfát hoztak. A hosszú törzset valójában két fatörzsből állították össze, megvasalva, hogy szilárdan tartson. Szállításához vendégoldallal meghosszabbított szekeret használtak. A közbirtokosság kocsmájának udvarán felállították a májusfát az előre kiásott gödörbe, amit egy hosszú létrával és kötéllel fokozatosan emelve állítottak fel, majd földdel körülbástyázták, nehogy kidőljön. A tetején lévő kicsi fenyőt a lányoktól kapott szalagokkal, kendőkkel ékesítették fel. Amikor egy legény komolyabban udvarolt egy lánynak, akkor színes fejkendőt kért tőle, amit felkötött a májusfára. Több kendő lobogott ilyenkor a fán. A fa felállítását megelőzően a legények a kertekből összehordták a virágokat, amiből a lányok hosszú füzért fontak. Ezt a fa törzsén a legények körbe tekerték. Az azonos baráti körhöz tartozó legénycsapatok még éjszaka énekszóval szerenádot adtak a nagylányoknak. Amennyiben a kiválasztott személy ezt elfogadta, akkor hármat kellett villantania a villannyal.

Május első napjától azután minden vasárnap bál volt a kocsmaudvaron, ahol a helyi cigányzenekar valamelyike muzsikált. Még áldozócsütörtökön is táncoltak, mivel ünnep volt, nem kellett dolgozni ezen a napon. A táncos alkalmak éjfélig, éjjel egy óráig eltartottak ezeken a vasárnapokon.

Május utolsó vasárnapján táncolták ki a májusfát, ez volt a befejező báli alkalom. Ekkor adták el a kocsmárosnak a fát, amelynek az előre megkapott árából ezt a májust lezáró táncos estét megrendezték. Ezt követően döntötték ki a májusfát, nehogy átmenjenek vele júniusba. Azok a legények, akik már komolyan udvaroltak valakinek, a szeretett lányék háza elé vagy egyenesen az udvarukba állítottak májusfát, ámde ez nem mondható gyakorinak.

A fontosabb jeles napok között található Szent Iván vagy Keresztelő Szent János napja (június 24.) a nyári napforduló ideje. Az esztendő figyelmet érdemlő jeles alkalma volt még a szüret, valamint az őszi hetek kiemelkedő eseménye a legények sorozása.

Ezen a napon a faluból a 19-20 esztendős legényeket vitték be Pápára a bíró kíséretében a sorozó bizottság elé. Ilyenkor vásárolták meg a lányok a színes és nemzeti színű szalagokat, amelyek a besorozott legények, a regruták kalapjára kerültek. Amikor a nap végeztével a kocsikkal bementek a faluba, mindenki lázban volt, látni akarta őket, akiket körbe vittek a településen és minden kocsmában megálltak. Sorozást követően a kocsmákban a regruták tiszteletére bált tartottak, amit a kocsmáknak a legényekből álló vendégköre szervezett, költségeit is ők viselték. A regruták kalapjuk hátsó részén a hosszan lelógó szalagokkal díszesen jártak vasárnaponként. Istentiszteleten ezeket a felszalagozott kalapokat úgy helyezték el a karzatra felmenve, hogy

156