Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) A liturgikus esztendő ünnepeinek rendje a 313 után beköszöntő békével elindult folyamat eredménye. Bennük pogány, keresztény, de még zsidó ünnepi hagyományok egyaránt felfedezhetők. Az ünnep szent nap, kiemeli az embert a köznapokból, ezek ritmusából, kapcsolatba hozva a természetfölötti világgal, de erre mind lelkileg, mind fizikailag megfelelően fel kellett készülni. Heti ünnepi alkalomként tartották meg a vasárnapokat. A közösség íratlan szabálya volt ezen a napon a munka szüneteltetése. Délelőtt templomba mentek, délután többnyire elvoltak a ház körül. A házak előtt padok álltak, amelyek a mai napig megvannak, ahova ilyenkor az öregek szívesen kiültek beszélgetni. Már szombaton mindenki készült erre a napra, szinte az egész falu kint volt az utcán, seperték a járdát, sőt, az úttestet is. Egyedül a szénakaszálás és a gyűjtés ideje volt kivétel. Ekkor kimentek, behordták a lekaszált termést a mezőről, mert a szél miatt a megszáradt takarmányt nem volt célszerű kint hagyni. Ez is a közösség elfogadott rendjének volt része. Az 1920-as években születettek emlékeznek arra, hogy vasárnapokon és ünnepek délutánján a fiatalok a falu utcáin sétáltak, ámde a legényeknek tilos volt megfogni a lányok kezét, mert az ilyen fiatalt szájára vette a falu. A református templom előtti téren pedig köcsögdobálást játszottak a nagylányok. Egy cserép tejesköcsögbe kavicsot tettek, majd körbe álltak és egymásnak dobták a köcsögöt, amit igyekezni kellett elkapni. Ugyanis aki leejtette és a fazék eltört, annak haza kellett mennie egy másikért. A legények körbe fogták a lányokat, nézték játékukat, majd hirtelen egyikük beszaladt a körbe, mindig akkor, amikor repült a köcsög, így aki felé éppen dobták, nem tudta elkapni, így mehetett haza egy új edényért. Amolyan évődés volt ez a házasulandó legények és az eladósorban lévő lányok között, amit a fiatalabbak legfeljebb sóvárogva csak nézhettek. A liturgikus esztendő ünnepeit a karácsonyi ünnepkörrel advent nyitja meg. Erre az időszakra esik Szent Borbála, Szent Miklós és Luca napja. AIV. században élt my- rai püspöknek, Miklósnak a napjához (december 6.) a gyermekek megajándékozás kötődik. A cipőbe, csizmába tették a kevés cukrot és az almát. Miklós alakoskodásról nem tudnak, viszont Bakó Ildikó emlékszik rá, hogy gyermekkorában, az 1950-es években jártak alakoskodók Szent Miklós napján. Római katolikusok advent négy hetében hajnali misére, rorátéra mentek mindaddig, amíg önálló plébánia működött a faluban. Filiális állapotukban már nem járt át hozzájuk a vaszari plébános hajnalban misézni, ilyenkor a katolikus tanító tartott kora reggel áhítatot. December 13-a, a IV. századi ókeresztény vértanú, Luca napja, amely a Gergely- féle naptárreform (1582) előtt a téli napforduló ideje volt. Mint évnegyed kezdetéhez, a közösség, a család, az egyén életének, egészségének, boldogulásának biztosítására különféle mágikus cselekedeteket végeztek. Ez a nap a házasságjóslás ideje is volt, de a kisalföldi és a vele határos területeken a maszkos alakoskodóké ugyancsak. Takácsiban tollfosztás idején a tollcsutkát (csutkó) a fiatalok összegyűjtötték. Lucakor a legények felszórták vele a lányos házak elejét, mégpedig ott, ahol eladó lány lakott, majd vízzel alaposan meglocsolták, ami reggelre megfagyott, elseperhetetlen lett. Ugyanakkor azt is hozzátették az emlékezők, hogy ezt olyan házak elé szórták le többnyire, amelyben az a lány lakott, akire valamiért haragudtak. Amikor egy ház előtt a 144
