Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) húsfélékhez bort, sört egyaránt tettek az asztalokra. Ezután szolgálták fel a sütemé­nyeket, kevert tésztákat, rétest és tették a vendégek elé a tortákat. A „ tátogatok” nem egyszer este is megjelentek a lakodalmas ház előtt, megálltak, vártak, amíg bentről ki nem vittek nekik húst, kenyeret, egy-egy tányér süteményt és bort. Éjfélkor került sor a menyasszonytáncra, vagy menyecsketáncra, amit az ifjú pár kezdett. Ilyenkor öltözött át a menyasszony menyecske ruhába és megnyitotta főijével a táncot. „ Eladó a menyasszony! Kiveszi meg? ” kiáltották, majd a jelentkező pénzzel a kezében eléje állt. Egy kalapot vagy egy edényt helyeztek a táncolok elé ilyenkor, amelybe mindenki beledobta az erre a célra szánt összeget, amelynek nagysága a ha­gyománytól függött és az iíjú párt illette meg. A pénz bedobása után mindenki, nemétől függetlenül fordult egyet a menyasszonnyal. Előtte azonban még egyszer megterítették az asztalt, amikor sült kolbászt, hurkát szolgáltak fel a vendégeknek. Takácsiban a lakodalmakban mindig cigányzenészek muzsikáltak, hisz nem egy zenész, zenészdinasztia tagja élt a faluban. Menyasszonytánc után vette kezdetét a szakácsasszonyoknak a „ kásapénz ” gyűj­tése. Bekötött kézzel, a vőfélyek vezetésével, nagy jajgatások közepette mentek be a szakácsasszonyok a vendégek közé, mutatva, hogy elégették kezüket, amiért fájda­lomdíjat, orvosra való pénzt szedtek össze a vendégektől. Hajnalban járták el a pámás táncot. Ilyenkor körbe álltak és egy személy ment a párnával, amelyet valaki elé letett, rátérdelt, ilyenkor ez a kiválasztott személy elment táncolni vele, valójában egyet pördültek csak, majd ezután az vitte tovább a párnát, aki elé ezt megelőzően letették. A lakodalmakban ezeken túl a polgári bálokban diva­tos táncokat járták, így csárdást, keringőt és tangót. A lakodalmi vacsora az esetek döntő többségében a menyasszonyos háznál volt, de előfordult, hogy a vőlegényes ház tartott erre igényt. Amikor vőnek ment valaki, akkor kizárólag a lányos háznál lehetett a lakodalmi étkezés. Ugyanakkor, ha másik faluból jött a vőlegény, akkor szülei meghívták a vendégeket magukhoz, de utána a násznép visszatért a menyasszonyos házhoz. Egyes családok megegyeztek a lako­dalmi vacsora helyszínében, de megállapítható, hogy mégis gyakoribb volt a meny­asszonyos háznál megrendezett étkezés. A lakodalmi költségeket többségben a lány szülei állták, ám helyenként bizonyos mér­tékben a legény szülei is osztoztak ebben. A visszaemlékezésekből kiviláglik, hogy nagy lakodalmakat tartottak, amit nem egy esetben ostorozott az egyház, azonban eredménytelenül ,258 A lakodalmakba meghívottak a vacsorához való hozzájárulásukon túl egyéb aján­dékokkal is meglepték az iijú párt. Ezek voltak az elmaradhatatlannak számító nász­ajándékok, amelyek korszakonként bár változtak, de az adományozók célja változat­lan maradt, hozzájárulni különféle javakkal a fiataloknak új, közös életükhöz. Az aján­dékok többnyire a következőkből álltak: kompótos, kávés, teás készletek, konyhai eszközök, edények, vázák, később pedig már lámpák, szőnyegek is. Mindezeknek teljes körű használatára csak az önálló háztartás kialakítását követően került sor. 258 BOGNÁR 1880. 20. 130

Next

/
Thumbnails
Contents