Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke)

Az idő előre haladtával valamelyest csökkent a családháztartások száma és megnőtt az egy családból álló, valamint az egy-két fős háztartásoké.

24. sz, táblázat

A háztartások nagyságának alakulásai (2001-2011)

Év

Háztartás

1 fővel

2 fővel

3 fővel

4 fővel

5 fővel

6-X fővel

2001

65

96

74

56

33

11

2011

86

86

80

40

30

9

2001-ben a két családból álló háztartás csupán tizenhatot számlált, ami azt jelenti, hogy a vérségi törzscsaládok száma elenyészővé lett. 1980-ban ez a szám még 33 volt, és az egyszemélyes háztartás pedig 56. Azért hozzá kell termi, hogy a népesség döntő többség családban élt.249

A család a vizsgált időben nem csupán vérségi, gazdasági egység volt, hanem jól működő munkaszervezet is, ahol mindenkinek megvolt a feladata, amit becsülettel, kötelességtudóan elvégzett. A gyermekek a szülői, nagyszülői példaadással, továbbá az esztendőről-esztendőre, évszakonként végzett munkafolyamatok részeseiként nevelődtek bele maguk is a munkába, ismétléssel tanulva meg az egyes mozzanatokat és a munka teljességét, elsajátítva a nemzedékről nemzedékre öröklődő életformát, optimális esetben az idősebb nemzedékek példáján keresztül bölcs életvezetési tanácsoknak is birtokába jutva.

A gazdálkodás jellemzésekor minden mezőgazdasági munkánál (földművelés, állattartás) jeleztük a férfiak és a nők részvállalását ezekből a munkafolyamatokból. Hangsúlyozzuk, hogy a megélhetés alapját jelentő gazdálkodásban a munka oroszlán- része a férfiakra hárult, azonban ezeknek teljesítése a nők kiegészítő tevékenységével aligha lett volna eredményes. Tehát a két nem munkája egymásra épült, kiegészítve azokat, amellyel lehetővé vált a család boldogulása.

Ezekre a munkamegosztásokra újólag nem térek ki. Mindezeken túl a háztartásokban végzett tevékenység is megoszlott a nemek között. A ház tisztántartásával, mint női munkával ugyancsak foglalkoztam. Viszont a mindennapi élethez a napi étkezés elengedhetetlen volt, amelynek előállításában, az alapanyagok megtermelésében döntően a nők vitték a fő szerepet. Ez a tevékenységi forma nélkülözhetetlen volt, hiszen a mindennapok alapvető szükségletét jelentette és elégítette ki. A gyümölcsök és a zöldségfélék tartósítására a kertkultúra bemutatásánál ugyancsak kitértem, sőt, a nagy mezőgazdasági munkák idejének étkezéseiről is. Amelyről nem esett szó, az a mindennapok és az ünnepek étkezési szokásai.

Hangsúlyozni kell, hogy az étkezési kultúrát meghatározták az alapanyagok, az évszakok, a köznapok és az ünnepek, továbbá a böjti alkalmak. Nagy szerepe volt a mindennapok táplálkozásában a kukoricának és a krumplinak. Előbbiből prószát és gánicát készítettek aludttejjel vagy édes tejjel, ami hasonló volt a krumplis tócsihoz (ezen a vidéken cicege). A kukoricából kását is főztek. A krumplit mindenféle válto249 NÉPSZÁMLÁLÁS 1980., 2001., 2011.

116