Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (.S'. Lackoviís Emőke)

zatban fogyasztották: főve, sülve egyaránt. Amikor tartalmasabb ételt akartak az asztalra tenni, vagy a mezőn dolgozóknak vinni, akkor tyúkból vagy csirkeaprólékból húslevest készítettek főtt hússal, esetleg gulyáslevest, hozzá pedig valamilyen tésztafélét. Általában hetente kétszer főztek főzeléket hússal. Rendkívül kedvelték a kelt tésztákat, kalácsot, fánkot, továbbá a sokféle töltelékkel készített rétest, a metélt tésztát vagy mácsikot és a palacsintát. Utóbbiakhoz használták fel az ún. másodlisztet, amely a levesekhez, főzelékekhez készített rántásnak is alapanyaga volt. A kelt tésztákhoz, réteshez az első vagy réteslisztet tartották igazán alkalmasnak. Húst részben a frissen vágott baromfi jelentett, részben pedig a disznóölést követően megsütött és zsírban eltett hús, ami felforrósítva vetekedett a frissen sülttel. Kedvelt zöldségféle volt a bab, amit tejföllel levesnek főzve ettek, valamint a káposzta. Ennek több változatát is fogyasztották: töltött káposztának, székely káposztának és toros káposztának készítve el. Utóbbiak többnyire a téli időszak ünnepi eledelei közé tartoztak.

Az ünnepek ételei többnyire a következőkből álltak: a tyúkból vagy csirke aprólé- kából készített levesből, valamilyen húsból, diós kalácsból, fánkból. A polgári konyha ételféleségei erőteljesen képviseltették magukat a táplálkozásban. így a rizsfelfujt és helyenként a mártások. Győry Károlyéknál családi specialitásnak számítottak a mártások, amelyek a főtt húsokhoz elmaradhatatlanok voltak az ünnepi étrendben. Ezek többnyire gyümölcsből készültek: ribizliből, rebarbarából, meggyből, almából, körtéből, egresből, de készítették zsemléből is. Bár sok tekintetben a polgári konyha jellemzőit fedezhetjük fel, azonban megmaradtak a paraszti konyha jellegzetességei is. így a vizsgált korszakban nem szoktak többféle süteményt sütni, ezt a kalácsfélék, a forgácsfánk, fánk és a rétes helyettesítette. Igazán nagy ünnepi alkalomra készült csak torta még a legmódosabb háztartásokban is. Muray Károlyné Győri Margit édesanyjának, Győri Károlyné Paksi Margitnak volt egy csokoládétorta receptje, amit főleg a rokonságban tartott lakodalmakra készített el. Elkérték tőle mások is a receptjét, azonban senkinek nem sikerült úgy, mint neki.

Nem haszontalan megemlíteni a böjti étkezést. Protestánsoknál csak a nagypéntek számított ilyen alkalomnak, római katolikusoknál több böjti napot tartottak számon. A bojtos ételek között az aszalt gyümölcsből készült levesek vezető helyet foglaltak el. Mellettük ilyenkor több helyen készítettek lencselevest, bablevest. Utóbbinak termesztették egy sajátos változatát, amelyet nagypénteki babnak neveztek. Ez a fajta nagy szemű, szürkés-drappos színű volt, felső részén fekete csíkkal. Ezt sós vízben is meg szokták főzni és nagypénteken délután üresen megeszegették. A levest követő második fogás általában mákos vagy diós tészta volt. Mivel létezett egyfajta cserekereskedelem a magyarok és a cigányok között, amint arról szóltunk, amelynek keretében utóbbiaktól gombát és halat vettek. Ez a két alapanyag szintén helyet kapott a konyhakultúra részeként az ételféleségek között. Halat böjti időben is szívesen fogyasztottak. Egyébként böjti ételként ették reggelire és vacsorára a főtt tojást, valamint a sajtot.

A főzés olyan munka volt, amit a gazda asszony a legritkábban adott ki a kezéből. Akadt olyan család, ahol a házastársak egyikének anyja vezette a konyhát, mint Pámer Istvánéknál, mindaddig, amíg egészségi állapota ebben meg nem akadályozta. Másutt a gazda asszonyé volt ez a feladat, aki a legnagyobb munkák idején is helytállt. Előfordult például, hogy Győry Károlyné Merétey Ágnes egyszerre 15-16 személynek is főzött, hiszen alkalmazottaik ugyanazt az ételt fogyasztották, mint a család.

117