Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - I. Hudi József: Takácsi község a helytörténetírásban

TANULMÁNYOK — 1. Takácsi község a helytörténetírásban (Hudi József)

A modem értelemben vett történettudomány Európában csak a XVIII-XIX. században alakult ki, s végső soron a polgári nemzetállami identitás megalapozását szolgálta.4 A hon- és népismeret ezzel párhuzamosan alakult ki, s több társadalomtudományhoz kapcsolódott.

A honismeret gyökerei a XVIII. századba nyúlnak vissza, amikor a modernizálódó Habsburg-monarchia és a kialakuló államtudomány számára fontossá kezdtek válni a települések, amelyek állandó adójukkal és az állandó birodalmi hadsereg fenntartásával biztosították az osztrák birodalom és a Magyar Királyság jólétét és biztonságát.

Veszprém megyében a helytörténeti érdeklődés első nyomaival a XVIII. első harmadában találkozunk. Pongrácz Gáspár (1694 körül—1766) pápai plébános (1726— 1734) a Descriptio op[p]idi Papa c. munkájában vállalkozott a város leírására, megemlítve a környező nagyobb városokat (Győrt, Veszprémet, Szombathelyt), a Bakonyt és Balatont, de a Bakonyalja településeivel külön nem foglalkozott.5 Leírása mégis fontos, hiszen Pápát, mint a környék gazdasági, szellemi központját ő mutatta be először a szélesebb nyilvánosságnak.

Elsőként a pozsonyi evangélikus líceum tudós tanára, a polihisztornak számító Bél Mátyás (1684-1749) vállalkozott az ország állapotának feltárására és a vidéki Magyarország feltérképezésére. Bél személyesen is megfordult Veszprém és Zala megyében. Életrajzából tudjuk, hogy 1700-1702-ben Veszprém megyében élt. Előbb Veszprémben, majd Pápán találjuk. 1702-ben Pápáról apja betegségének hírére ment haza szülőhelyére, a Zólyom megyei Ocsovára.6 Élményeit jóval később, komoly levéltári kutatások és helyszíni szemlék alapján vetette papírra. Veszprém megye leírását fő munkatársa, Matolai János készítette, akinek kéziratát Bél 1735-ben egészítette ki, s küldte el a helytartótanácsnak jóváhagyásra. A megyeleírás eredeti kézirata elveszett, szövegét Szarka Ferenc 1772-ben készült másolata őrizte meg számunkra.7 A latin nyelvű, de mára már magyarul is olvasható megyeleírásból kitűnik, hogy Takácsi község a 3 járásra tagolódó Veszprém vármegye felső járásához tartozott.8 A falu ekkor két részből állt: Öreg- és Peretakácsiból, melyet pázsit választott el egymástól. A falut délről Pápa, keletről Vaszar, Gyula puszta és Pusztagyimót, nyugatról Ihászi [ma: Ihász], északról három Győr megyei falu: Malomsok, Csikvánd és Gyarmat határolta. A községet paraszti életszínvonalon élő református nemesek lakták, akik kevés földet műveltek és szabad vallásgyakorlattal rendelkeztek. Az ekkor még a vaszari határhoz tartozó Gyula pusztáról azt is megtudjuk, hogy hegyén szőlőt ültettek, amely már kevés termést hozott.9 A Bakonybél felől a Rábába igyekvő Gerence patak ekkoriban sok malmot hajtott, többek közt Takácsi táján is volt belőlük.10

A szomszédos községek együttesen tarka képet mutatnak ekkor, hiszen a győri püspökség birtokának számító Vaszar ,jeles települése a katolikus vallásnak”, míg a veszprémi püspökség birtoka, Gecse katolikus, református és evangélikus, de csak az

4 LUKACS 2012. 7-25.

5 PONGRÁCZ 1733. 189-202., a latin nyelvű leírást és magyar fordítását lásd: ifj. HERMANN 1999.

6 BÉL 1989. 7., TÁRNÁI 1984. 5-33.

7 BÉL 2012.503-508.

8 BÉL 1989. 13.

9 BÉL 1989. 60. (Ihászit Juhászinak írták.) Takácsi leírásának kritikai kiadása: BÉL 2012. 554.

10 BÉL 1989. 29.

10