Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
ségi statútumok kivonata, amely azonban csak a vitában releváns pontokat tartalmazza. Az összesen 49 paragrafusból álló községi statútumból mindössze négy paragrafus szövege maradt ránk.305 A 2. § az elöljárók választását szabályozta, a 4. § pedig előírta, hogy a megválasztott községi elöljárók közt nem állhat fenn rokoni kapcsolat. A 44. § egy 1816-ban uradalmi jóváhagyással alkotott községi szabály értelmében megtiltotta, hogy imaházon kívül, magánháznál minjant, azaz 10 felnőtt férfi összejövetelével istentiszteletet tartsanak. Ezzel ugyanis a templomi pénztárat érte volna kár. A statútum értelmében a szabályt megsértőkre a községi elöljárók bírságot szabhattak ki. Ugyanakkor betegség vagy családi ünnepség esetén az elöljáróságtól kapott külön engedély birtokában tarthattak minjant. Nem kellett azonban engedélyt kérni esküvő, körülmetélés vagy a 7 és 30 napos gyász (Schiwe und Schelochim) esetén. Ilyenkor azonban tilos volt a Tórából (Sepher Thora) felolvasni. Az utolsó, 49. § deklarálta, hogy a statútumban foglaltak nem sérthetik a földesúr jogait. A statútumot a község választott elöljárói és a 18 ún. népképviselő írta alá. II. 3. 3. Községi elöljárók306 A földesúri hatalom alatt álló magyarországi zsidó községek többnyire hasonló szervezeti elvek alapján működtek, a különbségek a közösségek nagyságából következtek, hogy ti. mekkora és mennyire tagolt hivatali személyzetet voltak képesek eltartani. A pápai zsidók esetében - mint láttuk - már a védlevélben foglalt jogok közt szerepelt az elöljáró-választást lehetővé tevő földesúri engedély. A községi önkormányzat létrejöttének irányába mutató elöljáró-választással a megválasztottak a közösség igazgatását, vallási életét szervezték, irányították a vallási intézmények működését, továbbá gondoskodtak a különböző adók kivetéséről és behajtásáról. II. 3. 3.1. Választott elöljárók Mivel a városban letelepedett zsidók nem egyéni, hanem közösségi jogokat szereztek, a kezdetektől fogva a közösséget irányító és a földesúr, illetve a városi hatóság előtt érdekeit képviselő, írni-olvasni és számolni képes személyek kiválasztására volt szükség. Akárcsak egy falusi közösségben, a 305 A 2., a 4., a 44. és a 49. §. VeML IV.i.t. Auszüge aus den Gemeinde-Statuten vom Jahren 1835.1846. Lásd Függelék И. 306 A zsidó község elöljáróinak jegyzékét lásd Függelék V. 97
