Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
zsidó község esetében is a közösség jogait ismerő, tekintélyt élvező zsidóbíró (Judenrichter) volt az első számú elöljáró, a község feje. Ő közbenjárt és közvetített a község és a földesúr, illetve a városi magisztrátus között. Ezenkívül kisebb, közösségen belüli ügyekben valódi bírói hatásköre is volt. Vallási ügyekbe nem volt beleszólása. Az évente a földesúr által jelölt és tisztje jelenlétében választott zsidó bíró nemcsak a közösséget képviselte, hanem a földesúr akarata is rajta keresztül érvényesült a zsidó községben. Köteles volt jelenteni az uradalomnak, ha tudomására jutott, hogy a földesúr birtokán engedély nélkül újabb zsidók telepedtek le.307 A pápai zsidó község létrejöttekor - a közösséget alkotó családok kis száma miatt - minden bizonnyal a bíró látta el az összes világi, azaz nem vallási feladatot, szükség esetén a jegyzői és adószedői-számadói tevékenységet is. Év végén a többi elöljáró és más írástudó személyek jelenlétében elszámolt a türelmi adóval, majd a számadást benyújtotta az uradalmi exactornak. Ez meg kellett előzze az év végi elöljáró-választást. Amikor a türelmi adó beszedésére a vármegye két keresztény perceptort nevezett ki, ezeket a pénzeket már nem a bíró kezelte, ő csak nyugtát állított ki az elszámolásról.308 A közösség növekedésével a bíró korábbi összetett feladatai fokozatosan szétváltak és önálló tisztségviselőre bízattak. A különböző jogi aktusokban hiteles személynek elfogadott esküdtek voltak a bíró segítségére. Esküdt (Geschworen) állításáról a védlevélben még nem esik szó, de a 18. század végi tisztújítások alkalmából már két ilyen személyt választottak Pápán. Szintén a választott községi elöljárók közt találjuk az ún. templomatyát (Synagog-Vater, gabbáj). Ekkor két ilyen személyt választottak. Pontos feladatukra csak más analóg példák alapján következtethetünk. Eszerint a gabbáj a zsinagógái adományok, illetve a talmud-tóra felügyelője volt, aki a tóraolvasáskor a sorvezető ezüstpálcát tartotta.309 1811-ben a pápai zsidó község által földesúri jóváhagyásra benyújtott rendszabás értelmében egy fő templomatyát (Ober-Sinagogen Vater), továbbá első- és másod templomatyát kívántak választani. Ezek a kiadásaikról havonta el kellett számoljanak a fő templomatyának. Utóbbi az egész zsinagógái életet felügyelte, őrködött a zsinagógái nyugalom és illem fenntartásán.310 Az elöljáró-választási jegyzőkönyvekben szereplő tisztségviselői rangsor az elöljáróságon belüli tényleges rangsort tükrözi. Az 1806-ból fenn307 Kun 1932: 25. 308 VeML IV.i.b 35/1791. szeptember 26. 309 Komoróczy 2012/I: 763. 310 MOL P 1216 capsa 60. nr. 344. Források hiányában nem tudjuk, hogy a szabályzatot a földesúr megerősítette-e, de 1848-ban 3 községi szolgát írtak össze, akik valószínűleg az egykori templomatyákéval azonos feladatokat láttak el. 98
