Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

Pápán a fentieknél jóval kisebb, 15 családból álló zsidó közösség számára bocsátott ki védlevelet Esterházy II. Ferenc (1715-1785) földesúr 1748. május 10-én, ami által a pápai zsidók közösségi jogokat szereztek a város és az uradalom területén.292 Ugyancsak ő a helyi zsidóság folyamodására adta ki a Schutzpatentnek nevezett, védelmet garantáló privilégiumot. A zsidók nyugalmuk, biztonságuk és békéjük megőrzése érdekében szabályozást (Regulierung) és rendeletet (Ordnung) kértek uruktól. Esterházy először is kinyilvánította, hogy a védelem az oklevélben megnevezett 15 családfőre, feleségeikre, gyermekeikre, továbbá azok gyermekeire, valamint a szolgálóikra terjed ki. Engedélyezte számukra, hogy általuk egyhangúlag megválasztott és az uradalmi tiszt által jóváhagyott bírájuk (Judenrichter) legyen, akinek engedelmeskedniük kell, és akinek a segítségével ügyeiket maguk között intézhetik. A zsidó bíró tehát felelt a község belső rendjéért, egyben képviselte azt a földesúr előtt, aki számára a bíró személyének kiválasztása éppen ezért kulcskérdés volt. Abban az esetben, ha a zsidók maguk között nem tudtak valamiben megegyezni, az uradalmi tiszt volt jogosult dönteni. Ezzel tulajdonképpen a pápai zsidókat első fokon az úriszék joghatósága alá helyezte.

A védlevél a pápai zsidók számára a vallási élet kereteit is megteremtette. A minjan megtartásához szükséges 10 felnőtt férfi rendelkezésre állása a zsinagóga (pontosabban imaház - Bethaus) létesítésének igényét is megfogalmazta, amelynek megvalósítását a védlevél is biztosította. Az imaház mellett saját temetőt (Gottes Acker /Friedhof) létesíthettek, rabbit és kántort (Schulsinger) és egy községi szolgát (Gemeinde Bedienter) alkalmazhattak. Jogot nyertek saját, azaz kóser bormérésre (Weinschank). A védlevél elsőbbséget biztosított a zsidó község számára az uradalmi haszonvételek kibérlésére a zsidó egyéni bérlőkkel szemben.293 A földesúri birtokokon engedéllyel megtelepedett zsidóságot a saját tulajdonának tekintő uraság ellenszolgáltatást kért a védelemért. A védlevélben biztosított jogok ára az évente egy összegben határidőre megfizetendő taxa volt.294 Ennek fejében a védelmet

292 A védlevél teljes szövege egy 1848-ban készített másolatban maradt ránk (MILEV T. 64. 1911-E7/2.), kivonata pedig Veszprém vármegye közgyűlési irataiban található (VeML: IV.i.t.): Auszug aus dem hochherrschaftlichen Schutzbriefe der [.JPapaer Judenschaft. 1748. május 10. Lásd Jakab 2006; 2009. A teljes szöveget kiadta: Neumann 1885; valamint: MZsO XIII: 182-183. Fordítását lásd Függelék I.

293 „Wenn einer von der Judengemeinde über kurz oder lang sich finden würde, der zu Nutzen der Herrschaft etwas projectieren und in Bestand nehmen wollte, solle obensagte Judengemeinde alle Zeit die Vorhand und den Vorzug haben, solches um die ehrliche Arenda, so der Projectist anerbieten wird.” (Ha valaki a zsidó közösségből rövidebb vagy hosszabb időre az uraság hasznával [értsd haszonvételével] valamit tenni szándékozik vagy bérbe kívánja venni, a fent említett zsidó község mindig élvezzen elővételi jogot és elsőbbséget azért a becsületes bérért, amelyre a jelentkező ajánlatot tesz.) MILEV T. 64.1911-E7/2.

294 A védlevél nagy valószínűséggel a már kialakult helyzet írásos rögzítése volt. A fennma93