Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

garantáló Esterházyak a pápai zsidókat teljes mértékben mentesítették a városi joghatóság alól: felmentették a kötelező katonai beszállásolás és a városi szolgálatok (pl. futárszolgálat, forspont) alól, az uradalom területén bárhol, bármikor mozoghattak és kereskedhettek.

A pápai zsidó község jogait írásba foglaló első dokumentumot illetően a szakirodalomban olyan további jogok is rögzültek, amelyeket az eredeti védlevél egyáltalán nem tartalmaz. A védlevélben ugyanis nem esik szó sem a kóser húsmérésről, sem az ún. Szombat-korlát vagy Szombat-zsinór felállításának lehetőségéről, ahogyan azt állítják.* 295 Ezeket a jogokat a közösség számára a földesúr valamikor a későbbi évek során adta meg.

A rendelkezésre álló források szerint az 1748-ban Esterházy II. Ferenctől kapott eredeti védlevelet a pápai uradalom élén álló későbbi földesurak 1755. július 18-án, 1801. szeptember 15-én és 1829. augusztus 1-jén megerősítették és az időközben megnövekedett teljes zsidó közösségre kiterjesztették.296 A szöveg változatlanul hagyása mellett az 1829-ben - valószínűleg a megerősítést megelőzően készített - prefektusi javaslat említést tesz a cenzus fejében gyakorolt kóser húsmérésről és az ún. talmudi rekeszzsinór alkalmazásáról. Ezek külön megállapodások keretében szerzett jogai voltak a pápai zsidóknak. Egy 1796-ban kelt prefektusi levélből nyilvánvalóvá válik, hogy a zsidók által lakott utcarészek szombati vagy ünnepnapi lezárása Pápán is szokásban volt, de erre külön engedélyük ezt megelőzően nem volt a helyi zsidóknak. Ekkor ugyanis a prefektus az engedély nélkül kifeszített zsinórt le kívánta vágatni, a zsidó elöljárók azonban évi 60 forintot ajánlottak fel az engedély fejében.297 Ezt a jogukat tehát leghamarabb 1796-ban szerezték meg. 1815- ben a zsinórt tartó, fából készült oszlopok megújítására kapott engedélyt a

radt legrégebbi uradalmi számadás 1732-ben még haszonbérlő zsidóktól származó bevételeket említ csak. 1735-ben azonban már egy összegben befizetett zsidó közösségi adóval számol el. MOL P 1216 capsa 56. nr. 9. (1732), nr. 18. (1735). Ettől az évtől kezdve a számadások külön tételként tartalmazzák a zsidó közösség (communitas judseorum) által egy összegben fizetett védelmi adót (a protectione solvit).

295 Újvári 1929: 682.; Hudi 1995a: 111. Ezt a hibát magunk is elkövettük: Jakab 2009: 20.

296 VeML IV.i.t. A védlevél megújításai, azaz megerősítései a birtok élén bekövetkezett személyi változásokkal függhettek össze: 1754-ben meghalt Esterházy II. Ferenc, akitől az 1755-ben végrehajtott birtokosztály után fiai vették át a birtokot. Közülük Károly 1799-ig volt a pápai uradalom feje. 1829-ben pedig a pápai uradalmat is birtokló tatai ági Esterházyak 30 évre zálogba adták az egész uradalmat a család cseklészi ági tagjainak, és ekkor megújították a különböző szerződéseket.

297 MOL P1216 capsa 51. nr. 6. Bittó Titusz prefektus levele Esterházy I. Károlyhoz. Pápa, 1796. szeptember 8. Bár ekkor Esterházy még azt javasolta prefektusának, hogy ne kérjen pénzt a zsidó községtől a Szombat-korlát kifeszítéséért, mert azt illetlennek tartja, 1829-ben a zsidók által fizetett cenzus tételei közt a Szombat-korlátért fizetett összegről is szó esik. SzNL Az Esterházy család cseklészi levéltára. 1552. nr. 10.

94