Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
A belsővárosi zsidók a 19. század első felében már jószerével csak a letelepedési engedélyek tekintetében élvezték a védlevél biztosította jogokat. A város fokozatosan elérte csaknem az összes városi közteher megosztását a zsidó lakossággal is, miközben számos, a városi polgárság számára egyébként elérhető jogból és lehetőségből kizárta őket. Ezek közül a legsúlyosabb megkülönböztetés, sérelem a céhes iparból való teljes kizárásuk volt. A belsővárosi zsidók a városnak ún. közmunkadíjat fizettek,269 házvásárláskor pedig esküdtváltság címén további terhet viseltek. A város éjjeliőreinek fizetését szintén a városi lakosságtól beszedett díjakból fedezték. A belsővárosi zsidók azonban nem ide, hanem a nemesi pénztárba fizettek ezen a címen évi 10 forintot. 1815-ben Singer Salamon, Bettlheimer Seligman és Neuman Ábrahám községi elöljárók a városi közgyűlés felszólítására felajánlották, hogy már ebben az évben az eddig évente fizetett 10 forintot ezentúl a városi kasszába fogják befizetni. Vállalták továbbá, hogy ha a jövőben a város három baktert fogad fel, akkor az egyik éves díját maguk fizetik.270 Azok a zsidók, akik polgár házánál albérletben laktak, 4 váltóforintos büntetés terhe mellett őrszolgálatot kellett teljesítsenek a városban.271 A zsidó község földesúri engedéllyel az új tagok közösségbe való befogadásakor maga is meghatározott díjat szedett. A község saját iratanyagának pusztulása miatt ennek pontos módjáról és összegéről semmit nem tudunk.272 Egy 1829-ben kelt uradalmi tiszti ajánlás azt javasolta, hogy az uradalom kötelezze a zsidó községet a letelepedési engedélyt szerzett új lakosok befogadására.273 269 VeML V.2.a. 471/1820. október 11. A közmunkák költségének egyötödét kellett viseljék. 1815-ben a komáromi várhoz közmunkára kiküldött 13 belsővárosi napszámos 19 napi bérének egyötöde, azaz 77 ft 55 garas terhelte őket, amit a nyugták kézhezvétele után meg is fizettek. Uo. 284/1815. július 29. A zsidók által lakott városi házak számának gyarapodása miatt az uradalmi prefektus már 1772-ben elrendelte, hogy az utcák karbantartásában a helyi zsidó utcalakók is vegyenek részt. MOL P 1216. capsa 51. nr. 3. Kiss Ferenc prefektus levele, 1772. május. 270 VeML V.2.a. 283/1815. július 29., 460/1815. december 16. Egy bakterfizetése 1818-ban 80 váltóforint volt. Uo. 149/1818. május 2. A zsidók 1819-ben 60,1826-ban 50 váltóforintot fizettek a városi pénztárba. Uo. 86/1819. március 7., 421/1826. július 29. 271 VeML V.2.a 426/1835. május 23. Ниш 1995a. 115. 272 MOL P1216 capsa 67. nr. 70.: „Minekutána [...] letelepítő szerződés, de a mai napig tartó szokás is azt bizonyítaná, hogy a m[éltóságos]f[öldes] ú[r] erántok mint alattvalói iránt viseltető atyáskodásából azt mindenkor megengedte, hogy az itt újonnan letelepedőktől a pápai zsidóság azért, hogy társaságokba bévétessen és közös igazaikban részeltessen, bizonyos summát szokott venni, azért ezen szokásban továbbra is meghagyatnak.” 273 SzNL Az Esterházy család cseklészi levéltára. 1552. nr. 10. „Mindazokat, akik a mél- tóságos uraság által az itt való lakhatásra alkalmasnak ismertetnek, vagyis incolatust mutatni tudnak, a zsidó közösség is a közönségbe (vagyis in der Gemeinde) bevenni tartozzon.” 87
