Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
II. 2. 2. 2. Joghatóság 1748-as kiváltságuk részeként a városban engedéllyel letelepedett zsidók kisebb vitás ügyeiket maguk közt, a zsidó bíró közbenjárásával intézhették el, a földesúri úriszék csak fellebbezési fórumként tárgyalta ügyeiket. Az uradalom a vallási tekintetben autonómiát élvező közösség juristáira, illetve elöljáróira bízta az ügyeket. Amikor azonban egy ilyen ügy súlyos konfliktushoz vagy anyagi problémákhoz vezetett, amelyeket az elöljárók már nem tudtak kezelni, a földesúr az úriszék útján beavatkozott.274 1800 után első fokon a városi bíró, másodfokon pedig továbbra is az úriszék lett illetékes.275 Azokban a zsidó feleket érintő peres ügyekben is, amelyek a városi tanács elé kerültek, a zsidó felek vagy a megidézett tanúk vallomástétel előtt egy városi kiküldött jelenlétében a rabbi előtt, „zsidó módra” tettek esküt.276 A lefolytatott eljárások után a felek ún. bírói és hajdúpénzt fizettek a városnak. Az úriszék előtt folyó perekben a vármegyei törvényszék volt a fellebbviteli fórum. A külsővárosi lakosok perei első fokon is az úriszék előtt folytak. A városban található kuriális telken lakó zsidók nem tartoztak a belsővárosi bíró joghatósága alá, ügyeikben közvetlenül az úriszék volt illetékes. A város a legkülönbözőbb polgári és büntetőügyekben járt el. A zsidók vonatkozásában leggyakrabban adósságügyekben folytak eljárások. Ezekben a zsidók többnyire kölcsönük behajtását, az adósok elleni végrehajtást követelték. Jellemzően kézműves-alapanyagot forgalmazó, illetve hitelező zsidó kereskedők álltak szemben kézművesmesterekkel. Zsidó felek közt bonyolított kölcsönügyletek vagy ellenük folytatott csődeljárások is szép számmal akadtak a 19. század első felében. Szomszédok közti vitás ügyekben is eljárt a városi bíróság, ha az szükségessé vált. Mayer Mózes amiatt fordult a városi tanácshoz, mert véleménye szerint szomszédja, Billitz Salamon nagyobb ablakot vágott a házára, mint amekkorában megállapodtak. Ő ugyan korábban írásban is hozzájárult, és az engedélyért fel is vett 100 forintot, de miután látta, hogy Billitz az ablakokat nem a megállapodásnak megfelelően alakítja ki, és hamarabb elkészült, mint hogy a szerződést aláírták volna, a pénzt visszaadta neki. A város jegyzőt és egy tanácsost 274 Ilyen alkalom volt az 1841-ben elkezdett zsinagógaépítés és az 1846-ban lefolytatott rabbiválasztás. Lásd Jakab 2010a. 275 Amikor a város az adminisztrációnak nagy terhet okozó, zsidókkal kapcsolatos gyakori perekre hivatkozva próbált rést ütni a zsidók városi adómentességén, a község elöljárói a felettük álló bíráskodási jog uradalomnak történő visszaadására biztatták a városi magisztrátust. „Ha tehát magok szerették, s szerezték magoknak a vesződséget, akkor minket nem okozhatnak, és ha már most megunták, vagy a kiszabott rendes taxáért azt teljesíteni nem akarják, mi szerencséseknek tartjuk, ha pereinkre nézve is előbbeni állapotunkba visszahelyeztetünk .” VeML IV.i.b. 125/1825. június 13. 276 VeMLV.2.c.bb. 88
