Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
fizettek a bírónak (ún. bírói pénzt) és a városi hajdúnak is. A külsővárosiak szintén nem fizettek városi háziadót. A városi közigazgatás a földesúri ellenkezés ellenére elérte, hogy a vármegye elrendelje a pápai belsővárosi zsidóknak is a háziadó fizetését.264 Ekkortól kezdve a jobbágytelekre települt zsidók ugyanazokkal az adóterhekkel tartoztak, mint keresztény társaik. Ők, mint serialisták, házaik és földjeik után meg kellett fizessék az ún. domesticát a házipénztárba: minden forint után 15 krajcárt. A város elrendelte a serialistákkal való együttes összeírásukat. Személyük, kereskedésük és mesterségük, az uradalomtól haszonbérbe (árendába) vett javaik után azonban továbbra is mint extraserialisták adóztak, tehát csak a vármegyének. Adójukat a zsidó község szedte be tőlük, és egy összegben egyenesen a vármegyei pénztárba fizette be. így gyakorlatilag kétféleképpen adóztak. A városi törvényhatóság alá nem eső telken lakó extraserialisták 30 krajcáros lakópénzt fizettek. 1833-ban a város adóztatás terén ismét megpróbálta hatáskörét a zsidók tekintetében bővíteni. Kérelmezte a vármegyétől, hasson oda, hogy a zsidók extraseriális adóik után is fizessenek a városi pénztárba. Az uradalom ismét védelmébe vette a zsidókat, a zsidó községéhez hasonló érveléssel, hozzátéve, hogy a zsidóság jóval több fajta és nagyobb mértékű adóterheket visel. Az uradalmi ügyész a zsidóság országos vita tárgyát képező helyzete országgyűlési megoldásának kivárására biztatta a várost. A házzal nem rendelkező, albérlő (zsellér) zsidó lakosok nem fizettek városi háziadót.265 1815-ben a város kérte az uradalmat, engedélyezze, hogy a vásárlók a házvétel bevallását addig ne tehessék meg, míg az ingatlan értékének megfelelően minden forint után egy krajcárt be nem fizettek a városi tűzi pénztárba.266 Az ún. tűzi kasszát 1794-ben állították fel, önálló számadással.267 Ekkor tehát a korábban már fennálló gyakorlat ismételt megerősítéséről volt szó. t835-ben a katonai beszállásolás zsidókra vonatkozó földesúri tilalma már nem volt érvényben. Erről sajátos eset kapcsán értesülünk. 1835-ben Czink Ferenc városi quartélymester panaszt tett, hogy Klein Salamon a hozzá beszállásolt strázsamestert nem akarta éjszakára befogadni, sőt, még gorombáskodott is vele, olyannyira, hogy végül a katonát a Griff fogadóban kellett elszállásolni. Kleint a szállásmester a Griffben fizetendő 24 garas szállásdíj városi szegénypénztárba való befizetésére kötelezte, és háromnapi elzárással fenyegette meg.268 264 VeML IV.i.b. 2586/1833. december 9. 265 Uo. 266 VeML V.2.a. 289, 292/1815. augusztus 7. 267 Hudi 1995a: 55. 268 VeML V.2.a. 221/1835. március 21. A kvártélymesterekről lásd Hudi 1995a: 60. 86
