Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
Városi terhek Míg a földesúri adó nem lehetett vita vagy sérelem tárgya, hiszen annak megfizetése eleve feltétele volt a lakhatás megszerzésének, a földesúri védelem alá került zsidóság a vele fennálló szerződésére hivatkozva megkísérelhette visszautasítani a város rá irányuló adóztatási szándékát. Az 1748-ban kiadott földesúri védlevél a hatálya alá tartozó pápai zsidó község tagjait mentesítette a városi bíráskodás, a közterhek fizetése, továbbá a kvártély és a forspont terhe alól. Ugyanakkor a földesúri szerződések által a város kizárólagos hatáskörébe kerülő ügyekben kiszabott díjak, illetékek vonatkozásában a város többi lakosával egyezően jártak el a zsidók esetében is. Később a zsidóság a városi közterhek egy részéből is ki kellett vegye a részét. Mint ahogy a városi letelepedésükre eleinte semmilyen befolyással nem volt a város, majd a 19. század első felében pedig már inkább volt lehetőségük beleszólni, a közterhek ügyében is jellemző, hogy a kezdeti teljes városi immunitás után fokozatosan, bővülő jogaival párhuzamosan, a városi közterhekből is egyre nagyobb arányban kénytelen a zsidóság kivenni a részét. A kérdésre vonatkozóan egy-egy időszakból fennmaradt adatokkal tehát óvatosan kell bánni, mert egy-egy szabályozás nem érvényes egyszer s mindenkorra, illetve visszamenőleg sem. 1825 előtt a zsidók nem fizettek a városi házipénztárba adót. Ennek az adónemnek a kivetési alapja az állami adó volt, minden egy forint után 15 krajcár. A város a háziadóból fedezte a hadnagy, a vásárbírák, a kvártélymester, a hajdúk, az éjjeliőrök fizetését, akik a zsidók ügyeiben is eljártak. A város sérelmezte, hogy ennek ellenére a zsidók ebből az adónemből nem részesedtek, holott az - véleményük szerint - különösen indokolt lenne, mivel a zsidó lakosság számának nagyarányú növekedésével az adózó lakosság aránya lecsökkent.262 A zsidóság visszautasította ezt az adóztatási szándékot. Nem kívánta fizetni a városi adót, mert a város jogaiból sem részesült; nem nyerhetett polgárjogot, nem viselhetett hivatalt, és nem vonatkozott rá a pápai polgárok vámmentessége sem.263 A város arra hivatkozva is követelte tőlük a városi adók fizetését, hogy többségében zsidókat érintő perekben járt el. Ez azonban önmagában nem indokolta volna az adófizetést, hiszen a peres felek minden ügyben díjat 262 VeMLIV.i.b. 125/1825. június 13. 263 Uo. A városi követelés azon érvelésére, hogy a tisztviselők a zsidó lakosság nagy számából következően főként az ő ügyeik intézésével vannak elfoglalva, azzal válaszoltak a zsidók, hogy a városi pénztárból „papnak, oskolamesternek, oskolákra, processusokra, utazásokra, s több egyéb magányos szükségekre” űzetnek. Ők viszont, akik önálló közösséget alkotnak, és hasonló költségeik vannak, ne kényszerüljenek a város ilyen jellegű terheit is viselni. 85
