Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
egyenlően osztották el, míg máshol az egyes családok teherbíró képessége szerint. Az adó időről időre történő kivetéséhez rendszeres összeírásokat foganatosítottak, s bár a vármegyei hatóságok igyekeztek a türelmi adó ügyéből kimaradni, adminisztrációs apparátusuk nélkül ezen összeírások nem voltak lebonyolíthatók. A sérelmesnek tekintett adó befizetésében egyre nagyobb hátralékok keletkeztek, 1828-tól pedig az adó befizetésére egyáltalán nem is került sor. A zsidóság egyenjogúsításával párhuzamosan zajló országgyűlési viták eredményeként végül csak 1846-ban sikerült eltörölni a nagy terhet jelentő diszkriminatív adónemet. A Veszprém megyei - és így a pápai - zsidók türelmiadó-ügye az országos folyamatoknak megfelelően alakult. 1780-tól viszonylagos rendszerességgel összeírták a megyei zsidóságot és jövedelmüket.241 Az összeírások következetlen, eltérő részletessége miatt nem minden adatsorból állapítható meg a zsidó lakosság pontos száma és pontos jövedelme, ezért a táblázatok összesítő adatainak egymás mellé állításával téves következtetésekre vezető adatsort kapnánk. Ezért csak a vármegye helytartótanáccsal 1831-ben folytatott vitájának adatait véve mintául, szólunk röviden a türelmi adó ügyéről. Ekkorra már a hátralékok magas összege miatt az aktuális évre kivetett adó befizetése évről évre elmaradt, tovább növelve a tartozásokat.242 Veszprém vármegye 1831-ben kérte a helytartótanácstól a megyei zsidóság által 1828-ig felhalmozott türelmiadó-hátralék felének elengedését, illetve a másik felének négy év alatt történő törlesztését, miközben kinyilvánította, hogy az adó behajtása nem az ő feladata.243 A helytartótanács újabb jövedelem-összeírást rendelt el, hogy meg lehessen állapítani a behajtható adó mértékét, kihangsúlyozva, hogy mindenki becsületesen vallja be jövedelmét. 241 MÓL c 43, C 55. 242 A hátralékok képződésének több oka is volt. Egyrészt az országosan egy összegben megállapított adót nem a tényleges jövedelmek figyelembevételével emelték meg újra és újra. Másrészt a zsidóság fizetőképessége is nagymértékben meggyengült a napóleoni háborúk után, különösen a húszas években a dekonjunktúra hatására. Egy 1824-ben kelt, a türelmi adó mértékének leszállítását kérő vármegyei folyamodvány indoklása szerint a kül- és belkereskedelem hanyatlása és az árak csökkenése miatt a kereskedelemből élők jövedelme erősen lecsökkent. A zsidók helyzetét az is rontotta, hogy a válság hatására a tőlük alapanyagot hitelre vásárló kézművesek jó része is fizetésképtelenné vált. Az 1820-ban készült jövedelem-összeírásban - tapasztalatunk szerint - a zsidók egy része letagadta adósságát, hogy hitelképessége ne romoljon, ugyanakkor olyan tehetős pápai és veszprémi zsidók is csődöt jelentettek, akiknek tiszta jövedelme meghaladta az 1000 forintot. A folyamodványhoz mellékelt kimutatás szerint Pápán 1816-ban a tehetősebbek által fizetett 30,40, 50, sőt 90 forintnyi adók mértékéhez képest 1824-ben az összegeknek már csak az egynegyedét tudták kivetni rájuk, és az új összeírásból a korábbihoz képest 12 családfőt fizetésképtelensége miatt ki is kellett hagyni. A szabályok szerint ezek adóját a közösség fizetőképes tagjai fizették. VeML IV.i.b. 482/1824. augusztus 2. 243 VeMLIV.i.b. 1347/1831. június 27. 78
