Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

letelepedési jogot adott az ország minden városában, továbbá engedélyezte számukra az iparűzést és a földbérletet is, ha azon a földön maguk kívántak gazdálkodni. A rendelet előírta, hogy a zsidó községek az ország területén használatos nyelven (magyarul, latinul vagy németül) vezessék irataikat, az istentiszteleteken kívül pedig ne használják a hébert. Az adott helyen általánosan használatos nyelv elsajátítására két év türelmi időt hagyott a rendelet. Nyilván ezzel is összefüggésben engedélyezte a zsidó gyermekek számára a nyilvános nemzeti iskolák látogatását, egyben előírta az állami felügyelet alatt álló zsidó iskolák felállítását is a nagyobb községekben, kezdetben kizárólag keresztény tanítókkal, majd olyan zsidó tanítókkal, akik világi képzést kaptak. Az iskolákban a zsidó szülők által fizetett hitoktatóról is gondoskodni kellett. Ott, ahol ilyen iskolákat létrehoznak, megtiltotta a magánoktatást, és a 6 évet betöltött zsidó fiúkat kötelezte az iskolák látogatására. Lehetővé tette számukra a felsőfokú iskolák látogatását is. Eltörölte a zsidók számára korábban kötelező megkülönböztető jel viselését, bizonyos esetekben engedélyezte számukra kard viselését is. A szakállviselet eltörlését előíró rendelkezését a zsidóság heves ellenkezése miatt visszavonni kényszerült. A rendelet lehetővé tette az addig tiltott szakmák (pecsétvésés, puskaporral és salétrommal való kereskedés) folytatását, továbbá zsidó inasok számára a céhekbe való belépést, hogy kitanulva mesterek lehessenek. II. József 1787-ben kiadott névrendelete megtiltotta a héber nevek további használatát és meghatározta a felvehető új nevek körét, továbbá kötelezte a zsidókat német nyelvű családnév felvételére. A zsidókra vonatkozó türelmi rendelet mellett II. József alatt hozott további helytartótanácsi rendelkezések is a zsidók elkülönülésének fokozatos felszámolása irányába hatottak. Korlátozták a rabbinikus bíróságok hatáskörét azzal, hogy a zsidó községeknek megtiltották, hogy tagjaikra büntetést rójanak ki.230 1786-tól csak azoknak a zsidó ifjaknak engedélyezték a házasságot, akik elvégezték az elemi iskolát.2311787-ben a magyarországi zsidó községek számára egységesen előírt minta-szabályzatot (Statuten) fogalmaztak meg.232 Fontos előrelépést jelentett, amikor 1787-ben a helytartótanács engedélyezte zsidó iparosoknak, hogy alkalmazottat (segédet, inast) tarthassanak.233 II. József halála után a városok a zsidók újbóli kitiltását kívánták elérni, és vissza kívánták állítani a zsidók gazdasági tevékenységét a városokban korlátozó korábbi tiltásokat is. A zsidók ügyét az 1792-es országgyűlésen kívánták napirendre tűzni. Addig is az 1790:38. törvénycikk (De Judaeis) a zsidók tekintetében az

230 KOMORÓCZY 2012/1: 817.

231 Ehhez tartotta magát Pápán a földesúr is a helyi zsidóságra vonatkozóan 1832-ben kiadott szabályrendeletében.

232 Szövegét legutóbb kiadta: Barabás 2007: 660-668.

233 Komoróczy 2012/I: 818.; MZsO XVIII: 399.

74