Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
1790. január í-jén fennállt állapotok fenntartására, illetve visszaállítására kötelezte a városokat. Az országgyűlés elé terjesztett Haller József-féle tervezet, amely a zsidók helyzetét kívánta rendezni, végül nem került napirendre, így egészen 1840-ig ez a deklarált elv maradt érvényben. Az eltelt ötven év alatt a közgondolkodásban és a magyar politikai elit gondolkodásában is bekövetkezett változások hatására egyre inkább az a gondolat fogalmazódott meg a magyar országgyűléseken (elsősorban a liberális ellenzék körében), hogy a hazai zsidóság kapja meg mindazokat a jogokat, amelyeket a nemnemes népesség is élvez, beleértve ebbe azt is, hogy ha a türelmi adót eltörlik, akkor a zsidóság a közterhek viselésében szintén az adózó lakossággal azonos megítélés alá essen. Ez a törekvés azonban, amely a zsidóság polgári egyenjogúsítását eredményezhette volna, egyelőre megtört a főrendek és a kormányzat ellenkező akaratán. Az 1839/40. évi országgyűlésen megalkotott 29. törvénycikk csak részeredményeket hozott. Az országgyűlési vita során felvetett teljes polgári és vallási emancipáció ekkor még nem valósult meg.234 Ennek ellenére a törvény rendelkezései hozzájárultak a zsidóság gazdasági és társadalmi felemelkedéséhez. A törvény kimondta, hogy a Magyarországon született zsidók és a letelepedési engedéllyel rendelkezők - a bányavárosok kivételével - az egész országban bárhol letelepedhetnek és lakhatnak. Megengedte nekik, hogy gyárat alapítsanak, bármilyen mesterséget űzzenek, beleértve a céhes mesterségeket is, zsidó legényeket tartsanak, akiket taníthatnak. A törvény előírta, hogy a zsidók vegyenek fel állandó vezetéknevet és személynevet, a születendő gyermekeiket anyakönyvezzék, szerződéseiket pedig az országban honos élő nyelven írják. Azokon a településeken, ahol az eddig is megvolt, fenntartotta azt a jogukat, hogy ingatlant szerezzenek. A türelmi adó fizetésének kötelezettségét ez a törvény sem törölte el. Ugyanezen az országgyűlésen a zsidóság gazdasági tevékenységét kedvezően befolyásoló további törvények születtek: az ún. váltótörvény (15. te.) és a kereskedőkről szóló (16. te.) törvény. A magyar zsidóság jogi helyzetének kérdése az utolsó rendi országgyűlésen és az 1848/49. évi nemzetgyűlésen is előkerült. Utóbbinak komoly szándéka volt a zsidóság egyenjogúsítása. A Szemere Bertalan miniszterelnök által benyújtott törvénytervezet a teljes polgári és vallási egyenjogúsítást célozta. Az országgyűlés által elfogadott 1849: 9. törvénycikk végül csupán a polgári egyenjogúsítást tartalmazta. A törvénycikk azonban nem került be a magyar törvénytárba, így soha nem is léphetett hatályba.235 234 Az országgyűlési vitát legutóbb összefoglalta: Komoróczy 2012/1:1030-1039. 235 Marczali 1933; MisKOLczY 1998; Komoróczy 2012/1:1179-1185. 75
