Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

rendelete tette a legnagyobb lépést.225 Mindaddig jogállásukat többnyire a földesurak és a városok szabályozták.

Az államhatalom a földesúri birtokokon nem tudta megakadályozni a zsidók befogadását és közösségeik gyarapodását, s a bevándorlást paradox módon gyakran épp a Habsburgok szomszédos tartományaiban bevezetett tiltó rendelkezések erősítették. Letelepedésüket és tevékenységüket azonban a kamarai birtoknak számító szabad királyi városok területén meg tudta akadályozni, s ebben az elsősorban céhes (iparos és kereskedő) privilégiumait féltve őrző városi polgársággal is érdekközösségre jutott. I. Lipót 1693-ban, majd 1695-ben kitiltotta a zsidókat a bányavárosok hét mérföldes körzetéből, s ezt a rendelkezését utódai is, valahányszor a zsidóság helyzetét szabályozták, megerősítették.226 A tiltás elsősorban a zsidók vám-, harmincad- és nemesfémbánya- bérlését kívánta megakadályozni, amely ellen a 17. századi országgyűlések folyamatosan törvénykeztek - eredménytelenül.227

Hosszú uralkodása alatt Mária Terézia is többször hozott zsidókra vonatkozó rendeleteket, és három ún. zsidó-szabályzatot (Judenordnung) is kiadott (1753,1764,1776). Megtiltotta nekik a puskaporral és salétrommal (1742), valamint a borral való kereskedést (1749), tiltotta a protestáns felekezetek zsidók közti térítését (1761), a zsidó gyermekek erőszakos meg- keresztelését (1762,1775), megtiltotta, hogy zsidók keresztény könyvekkel kereskedjenek (1771), ugyanakkor engedélyezte számukra a szabad kereskedést az ország egész területén (1770). A zsidók számára alkotott szabályrendeleteiben megtiltotta, hogy zsidók keresztény szolgát tartsanak (kivéve a kocsist), szigorította az idegen zsidók esetében a városi tartózkodást, és azt illeték megfizetéséhez kötötte. Ugyanakkor ösztönözte őket vászon- és gyapjútermékeket előállító gyárak létesítésére (1764), ún. zsidó Főigazgatóságot (Generaldirektion) állított fel, új zsidóeskü-formulát vezetett be, a zsidó férfiak számára pedig kötelező szakállviselést írt elő.228

II. József felvilágosult politikájába illeszkedett a zsidókról való gondolkodásmódja is. Az 1783. március 31-én kelt, zsidókra vonatkozó rendeletének (Systematica Gentis Judaicae Regulatio, azaz Rendszabás a zsidó népre vonatkozóan) kiadását két évig tartó előkészítés előzte meg. Az így született rendelkezés előírásaival, a benne biztosított jogokkal nagyban hozzájárult a hazai modern zsidó társadalom kialakulásához.229 A magyarországi zsidóság létszámát nem kívánta korlátozni, és a bányavárosok kivételével szabad

225 GyurgyAk 2001: 30-31.

226 III. Károly 1726-ban, utódai 1748-ban, 1790-ben, 1840-ben. A tilalmat csak 1860-ban törölték el!

227 Virág 1935.

228 Komoróczy 2012/I: 791-795.

229 Uo. 808.; Gonda 1992: 261-268.

73