Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
a helyi viszonyok is. Az esetekből az is kiderül, hogy a földesúrral megkötött szerződésben foglaltak ellenére a'városi tanács már a házlevél kiadása előtt engedélyt kért a földesúrtól, vagy a házlevélért folyamodó eleve a földesúri engedély birtokában kérte a város jóváhagyását.212 A házvásárlási engedélyek indoklásánál gyakori szempont volt a vásárló magaviseleté. Erről a város, de legtöbbször a zsidó község is véleményt nyilvánított. Ha nem volt kifogásuk a kérelmező személye ellen, akkor ez segítette a kedvező döntés meghozatalát.213 Sok háztulajdonos azonban nem hagyatta jóvá házvásárlását sem az uradalommal, sem a várossal, így a megvásárolt ingatlanuk után nem fizették meg az illetéket, de házlevelet sem szereztek.214 Az engedély nélküli házvásárlásokhoz partnerekre is szükség volt. A keresztény lakosok, ha saját érdekük megkívánta, ugyanúgy igyekeztek a hatóságokat megkerülni, mint a velük szerződő zsidók. Amikor 1834-ben a zsidó község bejelentette a városi tanács előtt, hogy meg kívánja vásárolni Materényi József ügyvéd Új utcai kontraktuális házát 1250 váltóforintért, a városi hatóság eljárása során kiderült, hogy a község a házban már lakott egy szobát és az épületen javításokat is végzett. A város emiatt azt tanácsolta a prefektusnak, hogy ne engedélyezze a ház megvásárlását a zsidó községnek. Erre azonban mégis sor került a következő évben.215 A ház későbbi hasznosítását nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy Meller Jánosné Ispotály utca 159. szám alatt álló házát 1847-ben a község 4000 váltóforintért iskola céljára vásárolta meg. A város 212 VeMLV.2.a. 320/1806. szeptember 6. „Tekintetes Vigyázó Magdolna néhai Ányos János özvegyének abbéli levele bé mutattatván, mely szerint azon házát, melyet executioképpen Hartmann Moyses zsidótól az Ispitály utcában egyfelől Farkas zsidó szabó, más felől öreg Kopf Antal szomszédságában átvett, Grinfeld Salamon zsidónak 1550 forinton eladván, bevallotta. A nevezett zsidónak házvételre a méltóságos uraságtól engedelme lévén, azért a bévallás nem elleneztetik, sőt a vallásról szóló levél kiadni rendeltetik.” Szombathelyen a városi magisztrátus döntött a zsidók lakhatási és ingatlanszerzési ügyeiben. Erőteljesen korlátozva lehetőségeiket, igyekezett megakadályozni, hogy a zsidók a megszerzett jogot családjuk más tagjaira is kiterjesszék, vagy szétköltözve újabb zsidó háztartásokat hozzanak létre a városban. A Kohn család lakhatásért folytatott évtizedes küzdelme jól megvilágítja a városi vezetés ellenállását, így a letelepedni szándékozó zsidók lehetőségeit is (Tilcsik 2010: 45-48., 50-52O. 213 MOL P 1216 capsa 64. nr. 265. Protocollum resolutionum Papensium, nr. 44. Ménfő, 1816. május 21. Az Osvald Dániel vármegyei tisztviselő nemes házának megvásárlására engedélyt kérő Schlesinger Mózes esetében az uradalmi kormányzó régens véleménye az volt, hogy mivel olyan keresztény vevő nem jelentkezett, aki hasonló feltételekkel megvásárolta volna a házat, „az instansnak ebbéli kérését annál kevesebbet lehet megtagadni, hogy ennek eddig való jó magaviseleté ellen legkisebb kifogás sem a város béliek, sem a zsidó községtől nincsen”. 214 1834-ben a városi jegyzőkönyvbe húsz ilyen tulajdonos nevét vették fel, akiknek többsége pápai nemes volt, de köztük volt a zsidó község és konkrétan Burghardt Leopoldné is. VeML V.2.a. 952/1834. december 11. 215 VeML V.2.a. 523/1834. július 5., ill. 85/1835. január 24., 94/1835. január 31. 69
