Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
az épület iskola céljára való hasznosítása miatt eltekintett a keresztények elővásárlási jogától, és elengedte az adókat.216 A zsidó községgel kötött földesúri szerződés 1832-ben történt megújításakor a házvásárlási engedély elnyeréséért fizetendő összegeket is rögzítették.217 A házszerzés feltételeinek szabályozása szerint egy keresztény házának megvásárlásához elnyert engedély fejében a vevő 10 császári aranyat volt köteles az uradalmi pénztárba befizetni. Ha a házat zsidó tulajdonostól vásárolta, akkor a fenti díj felét, azaz 5 aranyat kellett fizetni. Minden háztulajdonnal kapcsolatos ügyletről (vásárlásról vagy eladásról) szóban vagy írásban ún. bevallást kellett tenni a városi tanács előtt. A bevallásról a városi hatóság házlevelet állított ki, ezzel mintegy közjegyzői funkciót látva el. Az uradalomnak fizetendő díjakon fölül, függetlenül az eladó kilététől, a vevő a városi tűzi pénztárba is be kellett fizesse a szokott illetéket.218 A város az így beszedett pénzt a tűzoltó eszközök karbantartására fordította, és erről külön számadást vezetett.219 Az 1820-as években a házvásárlások alkalmával a ház értékének megfelelően megállapított további díjat kellett fizetni a városnak esküdtváltság címén, illetve adakozni kellett a városháza építésére is. Pápa polgári városrészén kívül eső külvárosaiban, az Alsó- és Felsőmajorban, ahol a belvárosi telkekhez tartozó majorok voltak, jóval kevesebb zsidó telepedett le. így ezekre a városrészekre vonatkozó ingatlanforgalomban is jóval kisebb számban akadtak zsidó érintettek. A Felsőmajorban működtek a városi pálinkafőzők és a hamuházak, amelyeket többnyire zsidók béreltek, akárcsak a városrész minden egyes utcájában működő kocsmákat is.220 Közülük nem minden család lakott helyben, ebben a városrészben. 216 VeMLV.2.a. 924/1847. június 15. 217 Hasonló szabályozás korábbról nem maradt fenn, de létezése biztosra vehető. 218 MOL P1216 capsa 67. nr. 70. A pápai zsidó községgel kötött uradalmi szerződés. Pápa, 1832. augusztus 11. A zsidóság tömeges házvásárlása és megtelepedése ellen Pápa város folyamatosan tiltakozott a földesúrnál, ugyanis a letelepülők nem minden esetben voltak kötelesek a városi terheket is viselni, illetve a városnak adózni. A kompromisszumos megoldások keresését tükrözik a többször változó szabályozások, amelyeknek betartását azonban a városi hatóság nem mindig tudta elérni. 1833-ban a vármegyei közgyűlésen részletes vita folyt a zsidók Pápa belsővárosi letelepedése és adózása ügyében. VeML IV.i.b 2586/1833. december 9. 219 VeML V.2.a. 289/1815. július 31. Az 1815. évi jegyzőkönyvben fel is sorolták az az évi házvásárlókat, köztük Spitzer Ábrahámot, aki 9000 forintért vett háza után 150 forint illetéket fizetett, illetve Neumann Dávidot, aki 5745 forint után egyelőre még nem fizetett. Uo. 299/1815. augusztus 12. 220 „Felső majorokban lévő excellenciád pálinka háza üresen állott több esztendőtől fogva, amiatt megrogyadozott és csaknem utolsó pusztulásra jutott. Mosti.J békerítettem, megfedettem, és zsidónak Szent György naptólfogva száz forint árendában kiadtam.” MÓL P1216 capsa 59. nr. 87. Kiss Ferenc prefektus levele Esterházy I. Károlyhoz. 1774. június 2. Pár 70
