Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
dalomtól.1741766-ban, amikor Esterházy I. Károly arra utasította Tóth István prefektust, hogy ne engedje meg a zsidóknak a házvásárlást, a prefektus figyelmeztetésére, hogy nemesember házára ez a tilalom nem vonatkozhat, végül kénytelen volt engedélyezni, hogy a zsidók mind a Belsővárosban, mind a külső majorban vásárolhassanak (ilyen) házat.175 A városi telekkönyvi bejegyzések, egyéb házösszeírások és ingatlanforgalmat dokumentáló iratok alapján, ahogyan az időben előre haladunk, a zsidók által egyre sűrűbben lakott utcák fokozatosan, határozottabban kirajzolódnak. Ennek a városrésznek a tengelye a Főpiactól és a kastélytól délnyugatra eső Ispotály utca, illetve a vele párhuzamosan futó Szent László, Új és Kristóf utcák voltak. Miután a városi megtelepedés földesúri engedély függvénye volt, magától értetődik, hogy a földesúr a saját tulajdonában álló városi telkek, illetve házak hasznosításával kötötte egybe a zsidók befogadását. Ezek a telkek, illetve házak az egykori várfalon belül elhelyezkedő városmag közepén, a Belsővárosban feküdtek. Mivel a város főterének tekinthető Főpiac házai is jobbára földesúri tulajdonban voltak, ezek fokozatos bérbeadása vagy eladása révén a város központja, legforgalmasabb és leginkább reprezentatív része is a városnak a zsidók által legsűrűbben lakott részévé vált. Elmondható tehát, hogy elsősorban a város területén fennálló tulajdonviszonyok határozták meg a zsidóság városon belüli térbeli elhelyezkedését. Afeudális viszonyok fennállása idején végig jellemzőnek mondható ez a megállapítás. Miután a kezdeti kis zsidó közösség lakóhelyének magja létrejött, és a vallásgyakorlatban kulcsszerepet játszó intézmények (imaház, fürdő, mészárszék) helye is állandósult, a városrészi megtelepedésben mindenképpen szerepet játszott ezek vonzása, illetve közelsége is. Az egyazon közös területen való tömörülésre hatással volt az a szempont is, hogy a szombat megtartásához és más vallási ünnepek zavartalan megüléséhez a zsidóság az általa lakott városrészt lezárhassa. Ugyanezek a jellemzők figyelhetők meg más földesúri birtokközpontok városaiban is, illetve ezzel magyarázható, hogy a magyarországi mezővárosi zsidóság többnyire a városközpontokban tömörült.176 A fent sorolt szempontok játszottak szerepet többek közt a kismartoni zsidó negyed kialakulásában is a földesúri kastély közvetlen közelében.177 174 A városok területén álló nemesi telkek területenkívülinek számítottak, nem estek adózás alá, így a városnak sem volt semmilyen hatósági joga felettük. Az ebből következő gyakori nemes-zsidó érdekközösség az ingatlanszerzés területén is megfigyelhető volt. Vö. Ö. Kovács 1985: 257. 175 MOL P 1216 capsa 51. nr. 1.1766. február 24-i levél. 176 Nagykanizsán a főutcán és a piactéren sok földesúri tulajdonban álló telek volt, amelyeken többnyire zsidó kereskedők telepedtek le, így a város központjában koncentrálódott a helyi zsidóság (Kaposi 2009: 89.). 177 Erről legutóbb: Komoróczy 2012/I: 689-690. 60
