Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
1 Az 1735-ben felfektetett és 1796-ig birtokváltozásokat is követő birtokkönyv adatai szerint a Belsővárosban összesen 32 olyan ház volt, amelyet ezekben az években hosszabb-rövidebb ideig zsidók bírtak. Ezek közül 20 az Ispotály utcában, 12 pedig a Szent László utcában állt. Jogállásukat tekintve 21 ház cenzusos, azaz olyan földesúri telken feküdt, amely után éves cenzust kellett fizetni, de ez nem érintette a ház tulajdonjogát. 11 ház eredetileg inscriptiós ház volt, amelyek közül tizet a földesúr időközben visszaváltott, majd cenzus ellenében engedte át ismét. A fennmaradó 1 telek szabad jogállású volt. A számok egyértelműen igazolják fenti megállapításunkat, miszerint a zsidóság városon belüli megtelepedésének tere, helye nagyban függött a helyi birtokviszonyoktól. A földesúr által visszaváltott, immár cenzusos telkeken álló házakat a letelepedő zsidók egyre nagyobb számban vásárolták meg, azaz elsősorban az uradalmi telkek adtak helyet és otthont számukra.178 A gyarapodó számú zsidó lakosság az egykori puszta telkek beépülése révén a 18. században még többnyire ugyanezekben az utcákban tudott letelepedni, mind nagyobb arányban népesítve be az itt található telkeket, házakat. Bár a század végén az uradalom és többnyire a város is arra törekedett, hogy minimalizálja a megtelepedő zsidó lakosság számát, a háztulajdon megszerzésének mégis több lehetséges formája kínálkozott a zsidók számára. 1798-ban Bittó Titusz uradalmi prefektus Esterházy I. Károly intésére sikeresen akadályozta meg, hogy egy zsidó megvásárolja egy adósságaitól szabadulni másként nem képes kalaposmester árverezés alá került házát. A prefektus leveléből kibontakozó ügy több szempontból is figyelemre méltó. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy a zsidó lakosság számának növekedése, különösen pedig házingatlan-szerzésük, mivel privilégiumuk mentesítette őket a kvártély és a forspont terhe alól, a városi lakosság terheinek növekedésével járt. Ezt Esterházy I. Károly meg kívánta akadályozni, hiszen úrbéri ügyekben éppen nemrég sikerült a várossal megegyeznie, és fontosnak tartotta az ingatlanforgalomra vonatkozóan abban foglaltak betartását is. A prefektus levele azonban arra is rávilágít, hogy a városi magisztrátus sem mindig volt egységes az eléje kerülő ügyek megítélésében. A városbíró szándékával ellentétben ugyanis egyes tanácstagok annak ellenére is egy zsidó licitálónak kívánták a kérdéses házat eladni, hogy akadt olyan keresztény vevő, aki ugyanannyit ígért a házért. A prefektus a tanácstagok lefizetését sejtette a háttérben. Végül sikerült elérni, hogy az árverezést megismételjék, s ennek során egy ácsmester a zsidó által korábban ígért összegnél néhány 178 MÓL S 18 Ispotály utca: 155, 157, 159, 165, 174, 181,185, 187, 188,192, 193, 194,195, 198, 200, 202, 203, 205, 207, 208, 210 számú házak. (Az Ispotály utca számozása 150-től 220-ig terjedt.) Szent László utca: 233,237, 238,251,254, 255, 260,261, 262, 263,265, 268 számú házak. (A Szent László utca számozása 221-től 271-ig terjedt.) Lásd térképmelléklet. 61
