Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
Házvásárlás alkalmával a zsidók is kötelesek voltak a városi tűzi kasszába illetéket fiztni. Az uradalomnak ezenkívül 10 aranyat, vagy ha a ház ára meghaladta az 1000 forintot, minden forint után 1 garast voltak kötelesek fizetni.170 A városban letelepülő zsidók nagy része nem vásárolt házat magának. Sokkal inkább jellemző volt, hogy földesúri telken fekvő házat béreltek, ami szintén az uradalmi pénztárat gyarapította.171 A tehetősebb zsidók a megvásárolt házukba további zsidó családokat fogadtak be bérlőként. De volt példa arra is, hogy zsidók lakást, műhelyt vagy boltot béreltek a városban házzal rendelkező nemestől, ritkábban polgártól is. Az albérleti viszony többször generált konfliktust a szerződésben állók között. Rosemberger Mátyás szobabérét Baják Ferenc csapómester azért mondta fel idő előtt, mert már nem tudta elviselni, hogy a zsidó bérlő felesége a keresztény ünnepek ideje alatt is folyton kenyeret sütött.172 Keller József pápai tímármester, városi polgár is saját lakóházának egy részét adta ki Schwarz Zsigmondnak két évre, évi 160 váltóforint bérleti díj fejében. Schwarz a megállapodáskor előleget fizetett, de közben meggondolta magát, és máshol vett ki bérbe lakást. A hoppon maradt tímár a városi tanácsot arra kérte, hogy bírói hatalmánál fogva szorítsa rá a zsidót, hogy költözzön az ő házába, és fizessen. A városi tanács elé idézett Baron Száli, Schwarz felesége elismerte, hogy a férje valóban szerződött Kellerrel, de az ő tudta nélkül. Mikor meglátta, hogy a lakás nem felel meg nekik, felmondták a szerződést, és egy másik hitsorsosukat ajánlották maguk helyett bérlőnek. Őhozzá azonban Kellernek nem volt bizalma, ezért a szolgabíró Schwarzékat utasította, hogy költözzenek be Keller házába.173 Az uradalom és a város között 1732 óta fennálló szerződés hatálya alá nem eső, nemestől való házvásárlás előnyösnek számított, mivel úgy tartották, hogy a nemeseknek nem kell engedélyt kérniük házuk eladására az ura170 VeML IV.i.b. 2586/1833. december 9. 171 1804-ben az összeírt 162 zsidó család közül 155 földesúri, a többi család szabad telken lakott. MOL P 1216 capsa 61. nr. 113. Az évente fizetendő házbér mértékét a bérelt ingatlan mérete és adottságai szabták meg. Gyakori, hogy a házbér mellett a zsidók terragiumot fizettek, azaz a házhoz tartozó kültelki földet is bérelték. Az 1768-1774 között vezetett számadáskönyv szerint zsidók elsősorban a Szent László és az Ispotály utcában béreltek házat az uradalomtól. A bérlemény értéke általában 5-7 forint között mozgott, földbér fizetése esetén pedig együttesen nagyságrendileg 10-14 forint között változott. VeML XI.602.b. Diarium 53. passim. 1781-ben a Szent László utcában hat zsidó (Lebl Fülöp, Isac Lazar Rachendorfer, Jacob Moises, Marcus Hirschl, Isac Lebl, Benjamin Simon), az Ispotály utcában három zsidó (Josephus Hirschl, Jacob Leopold és Abraham Aitlitz) és végül az Új utcában egy fő, David Pinkas bérelt uradalmi házat. DREKK Rationes 41. 172 VeML V.2.a. 404/1820. augusztus 12. A város a csapómestert a korábban megállapított bérleti idő betartására utasította. 173 Uo. 200/1835. március 14. 59
