Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
város területén álló házak és telkeik jogi státusa szerint is változott. A cél az volt, hogy minimalizálják a zsidók ingatlanszerzését. Mivel azonban a városi tulajdonviszonyok igen tarka képet mutattak (földesúri, kontraktuális, extrakontraktuális, inscriptionális, nemesi fundus), a házingatlant szerezni óhajtó zsidó lakosok viszonylag egyszerűen ki tudták használni a különböző érdekellentéteket, és így gyakran könnyen hozzájutottak városi ingatlanhoz.* 157 Az adásvételek engedélyezésénél mérlegelt szempontokból arra következtethetünk, hogy bár nem maradt fenn, de létezett az uradalom és a város között egy megállapodás a zsidók által birtokolható ingatlanok számának még elfogadható arányáról.158 A város területén az első, zsidó tulajdonra vonatkozó adatunk 1715-ből való, amikor az uradalom összeírta a városi házakat, megjelölve azok jogállását is. Ekkor egyetlen, ún. inscriptionális, azaz minden szolgáltatás vagy adó alól mentesített ház volt zsidó tulajdonban.159 Az ún. „zsidók háza” a Főpiac keleti oldalán, a későbbi 70-es számú (ma Fő tér 16.) telken állt, amelyet a 18-19. század fordulóján Varasdi-házként azonosítottak.160 A ház tulajdonosai mögött az uradalommal szerződő Hirschl család tagjait kell feltételeznünk.161 Az ebben az időszakban a pápai vámot is bérlő zsidók húsz évvel később már nem voltak a ház tulajdonosai, amelyben ekkor uradalmi bolt működött és a vámszedő lakott benne.162 Az 1736-os országos zsidóösszeírás szerint Mathias és Abraham Hirschl a Szántóházy család telkén lakott, amit az 1735-ös birtokkönyv bejegyzése szerint zálogként meg is szereztek a családtól. A ház (a 72-es telek) egyébként Ádám prefektust, hogy hagyják ki ezt a mondatot, és a házvásárlások jóváhagyása a régi rend, azaz a szerződésekben foglalt módon történjék. Attól tartottak ugyanis, hogy ez a betoldás burkoltan a kontraktusokban szereplő kötelességek kiterjesztését jelenti. Az uradalom a város megnyugtatására ettől kezdve az alábbi záradékot vezette rá a házlevelekre: „a méltóságos uraságnak és az elöljáróság parancsolatait és rendeléseit hazánk törvényei, felsőbb rendelések és az örökös kontraktusnak foglalatja és értelme szerint teljesíteni tartoznak.” 157 A városi tulajdonviszonyokból következő érdekellentétek és ezeknek a zsidók javára fordulása a szintén földesúri hatalom alatt álló, de jelentős nemesi lakossággal bíró Szombathelyen is megfigyelhető (Ö. Kovács 1985: 257.). 158 1820-ban arra történik utalás a városi jegyzőkönyvben, hogy az előző évben megtiltották zsidóknak a további házvásárlást (VeML V.2.a. 12/1820. január 12.). Akésőbb is rendszeres házvásárlásokból nyilvánvaló, hogy a szabályt nem sikerült betartatni. 159 Az inscriptionális telkeket vagy házakat az Esterházyak - főként a 17. században - bizonyos összeg fejében átengedték mások birtokába, tulajdonképpen egyfajta zálogba adták. Ezeket a 18. század második felétől egyre nagyobb számban váltották vissza és fordították saját hasznukra. 160 A pápai Hosszú utca házainak birtoklástörténetét Haris Andrea dolgozta fel (Haris 1998). 161 MOL P 1216 capsa 62. nr. 1.1715. július 29-én készült összeírás. 162 MOL S 18. 57
