Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

tó házról házra járva írják össze a zsidókat. Panaszként fogalmazta meg, hogy elődje, Balázsovics Mihály idején az összeírások elmaradtak, és emiatt igen sokan beköltöztek a városba. A földesúr továbbra is fenn kívánta tartani, hogy engedély nélkül ne telepedhessenek le zsidók, és azt inkább elfogadhatónak tartotta volna, hogy a feleség költözzön férje lakhelyére, mint fordítva.152 1820-ban, amikor a pápai Pintsof Sámuel a morvaországi származású, de már tíz éve Magyarországon, főként Budán és Pesten tartózkodott Sigmund Grosmann nevű vőjelöltje számára kért letelepedési engedélyt, a régens azt ajánlotta a prefektusnak, adja meg a letelepedési engedélyt Grosmann-nak Pápára, hiszen ha Morvaországba visszahívják, feleségével együtt fog elmenni, és akkor legalább egy zsidó családdal kevesebb lesz Pápán.153

1816-ban a régens utasította Pápay Sámuel uradalmi ügyészt az engedély nélkül letelepedett zsidók elleni fellépésre. „Tapasztaltatik pedig, sőt már a városbeliek is gyakortább és maga az idevaló zsidó község is panaszolkodott az iránt, hogy sok külső zsidók esztendőnként becsúsznak és minden engedetem és incolatus nélkül itten letelepednek”, akik többnyire „némely szabad házaknál találnak menedékhelyet és pártfogást”. Ezért „akik az uraság fundusán laknak vagy egyéb iránt is az uraság jurisdictiója alatt vannak, hanem az idevaló zsidó községnél bévéve nincsenek, és így a zsidó község terheit nem viselik, neveit a zsidó elöljárók által mentül előbb adattassa bé magának”. Azokat, akik nem tudják a lakhatási engedélyt felmutatni, írja össze; feljegyezve azt is, hogy ki honnan és kinek a biztatására jött a városba. Az összeírást nyújtsa be a pápai úriszékre, hogy ott ellenük kiutasító döntést hozzanak, illetve ennek megszegése esetére büntetést szabjanak ki. Akadályozza meg azt, hogy az így kiutasított zsidók a városban más szabad telken menedéket kapjanak, nehogy így mentesüljenek az úriszék joghatósága alól. Az ilyenek esetében kérje a járási főszolgabíró segítségét. Továbbá elrendeli, hogy azok a belső- és külsővárosiak, akik az uradalom joghatósága alá tartoznak, ne adjanak szállást vagy házat bérbe olyan zsidóknak, akik nem rendelkeznek letelepedési engedéllyel.154

Általánosnak mondható, hogy ha a városba beköltözni szándékozó megélhetését és magaviseletét igazolni tudta, esetleg földesúri haszonvételre kívánt szerződni, vagy az uradalmi gazdaság szempontjából hasznos ipari

152 MOL P 1216 capsa 63. nr. 22.1797. augusztus 31.

153 Uo. capsa 64. nr. 265. (1820. január 13.): „...wird sein dießfälliges Gesuch hiemit bewilliget, folgsam dem obennanten Sigmund Grosmann das Wohnrecht in Pápa, sobald derselbe mit der Tochter des Bittsteller vereheliget, zuertheilen und hierüber der gewöhnliche Incolats Briefzuverabfolgen seie.”Capsa 64. nr. 267. (1820. január 20.): „...egyéb iránt semmit nem reskirozunk mint azt, hogy ha Morvába revocaltatik, feleségestül elmehet és egy zsidó famíliával Pápán kevesebb lesz.”

154 Uo. Nr. 56. Resolutio circa judseos incolatu. Pápa, 1816. május 31.

55