Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

ban megszerzett jogot szentesített, hiszen pl. 1797-ben a prefektus arra panaszkodott, hogy sok zsidó beköltözött a városba arra hivatkozva, hogy pápai zsidó lányt vett feleségül, amelyért a városi letelepedési jog automatikusan megilleti.1471807-ben egy König Simon nevezetű fiatal győrszigeti zsidó is arra hivatkozva kapta meg a letelepedési jogot, hogy pápai lányt kívánt feleségül venni. Igaz, ebben az is segítségére volt, hogy jó magaviseleté miatt a zsidó község is ajánlotta, továbbá az uradalmat kormányzó régens az ifjú szüleit ismerve, utasította az uradalmi ügyészt a lakhatási jog megadására.148

Egy pártfogó ajánlása mindig elősegítette a letelepedni kívánók ügyét. Az uradalom ezenkívül megkövetelte a kérelmezőtől a jó magaviseletét bizonyító igazolás bemutatását, és általában kikérte a zsidó község véleményét is. A Somlóvásárhelyről érkező Szauer Ábrahám, aki a városban később pipagyárat működtetett, a város határában pedig papírmalmot bérelt, 1816- ban kapott letelepedési engedélyt Pápára Rohonczy János királyi tanácsos ajánlására.149 Azon zsidó férfiak letelepedésekor, akik nem beházasodással kívántak a városba költözni, az uradalom kikérte a városi elöljárók véleményét is, de a végső döntést fenntartotta magának a fizetendő letelepedési adó mértékének megállapításával együtt.150 A földesúr megtiltotta, hogy a zsidó község koldusokat, kóborlókat, esetleg kétes magaviseletűeket fogadjon a soraiba, vagy ilyeneket befogadásra ajánljon. Ahogyan más közösségekben is szokás volt, a pápai zsidó község is az ún. incorporatio-ért, azaz a vallási közösségbe való befogadásukért az újonnan letelepülő zsidóktól megkövetelte az egyszeri meghatározott összeg lefizetését. Ebben a jogában az 1832-es szerződés is megerősítette.151

Sok zsidó azonban engedély nélkül telepedett meg a városban. Számuk növekedése újra és újra előhozta ügyüket, hiszen mivel itt-tartózkodásukról hivatalosan sem az uradalom, sem a város, sem pedig a zsidó község nem tudott, nem viselték a közösség terheit, nem fizettek semmilyen adót. Akárcsak a kormányzat országos szinten, a pápai uradalmat irányító prefektus is az időről időre foganatosított városi zsidóösszeírások segítségével látta elérhetőnek az engedély nélkül beköltöző zsidók számának megállapítását s azután a városból való kiutasításukat. 1797-ben a prefektus azt írta Esterházy I. Károlynak, hogy a városba titkon beköltöző zsidókat kitiltotta, s hogy továbbiak ne költözhessenek be, elrendelte, hogy az exactor és a számtar147 MOL P1216 capsa 63. nr. 22.1797. augusztus 31.

148 MOL P 1216 capsa 66. nr. 48.1807. január 21.

49 MOL P 1216 capsa 64. nr. 265. Protocollum resolutionum Papensium. Nr. 97. Győr, 1816. december 6-i levél.

150 MOL P 1216 capsa 67. nr. 70.10. pont.

151 Uo. 11. pont. A zsidó község maga is elutasíthatta a nemkívánatos személyek befogadását, akár az uradalmi tisztek engedélye ellenére is. Kismartonban egy ilyen ellenállásból a király elé jutó konfliktus keletkezett a földesúr és a zsidó község között (Komoróczy 2012/1:760.).

54