Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
együtt élőket is. Ha a háztartásokról is közölnek adatokat, további változó lehet, hogy feltüntetik-e a feleségeket, illetve számba veszik-e a kiskorú és a nagykorú gyermekeket is. A családfővel egy háztartásban élő és bizonyos években számba vett cseléd, illetve szolgáló személyzet esetében pedig figyelni kell ezek vallására. Az erről számot adó összeírások tanúsága szerint ugyanis jelentős számú keresztény személyzet élt a zsidó háztartásokban.125 A szakirodalom hangsúlyozza, hogy mivel a türelmi adó fizetése a vármegyéknek sem állt érdekében, és kivetését is többször sérelmezték, a kivetés alapjául szolgáló összeírások nem tartalmaznak pontos adatokat. A türelmi adó kivetését megelőző időszakból fennmaradt összeírások adatait az adott településre nézve azonban pontosnak fogadhatjuk el. Látható, hogy 1736-ban, amikor a családfők mellett a teljes család lélekszámát is megadták, Pápa város esetében az egy háztartásra eső tagok száma átlagosan 6,6 fő volt. A másik végpont ismert lélekszámadatai szerint 1848-ban Pápán a 609 háztartásra 2962 fő esett, ami átlagosan 4,8 fős háztartásokat mutat. A viszonylag nagy különbség oka, hogy a kezdetben megtelepülő, első generációs háztartások minden bizonnyal fiataloknak tekinthetők. A megtelepedés és az összeírás között eltelt rövid időszak még nem teremtette meg a háztartások szétválásának lehetőségét, illetve még rövid volt az idő a következő, majdan önálló háztartást létrehozó generáció felnőtté válásához. Később a családon belül a generációk szétválásával önálló, kisebb létszámú háztartások jöttek létre. A többi összeírás esetében, ahol ismert a család- és a lélekszám is, átlagosan 5 fős háztartásokat találunk. Ezért azon, 1780-tól fennmaradt türelmi adóval kapcsolatos összeírások esetében, amikor csak a családfőt írták össze, a háztartás összlétszámának megállapításához 5-ös szorzót alkalmaztunk. Pápa város zsidó lakossága pontos létszámának megállapításakor tehát nem minden rendelkezésre álló összeírás adatait vehetjük figyelembe, illetve bizonyos években a rögzítettnél biztosan nagyobb lélekszámmal kell számolnunk. Ezt az állítást leginkább az uradalmi tisztek által más megfontolásokból foganatosított összeírások kontrolladatai támasztják alá. Például 1800-ban a türelmiadó-lajstromban 113 háztartásfőt írtak össze,126 miközben az uradalmi számvevő 139 háztulajdonos, illetve albérlő zsidó 125 Az 1841-1846 között keletkezett összeírásokban külön jelölték a keresztény szolgálók számát is, akik a zsidó családfővel egy kenyéren éltek. 1841-ben az 1705 fős zsidósággal 101 keresztény (5,9%) cseléd élt közös háztartásban. 1844-ben az 1741 zsidó mellett 64 keresztényt (3,67%) írtak össze, 1845-ben 2299 fős zsidó lakossággal 177 keresztény (7,7%) élt közös kenyéren, 1846-ban pedig 2489 fővel 180 keresztény (7,2%). Ez utóbbi adat alapján a háztartások mintegy harmadában számolhatunk keresztény cseléddel. MOL C 55 F. 1. nr. 55. (1841), nr. 50. (1844), nr. 61. (1845,1846). 126 MOL C 55 F. 1. nr. 85. (1800). 48
