Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
Az első országos összeírást 1725-ben rendelte el az uralkodó és 1725-1728 között hajtották végre. A cél a zsidó lakosság lélekszámának pontos megállapítása volt, amelynek ismeretében szükség esetén intézkedni lehetett a bevándorlás korlátozásáról. Az összeírást többszöri felszólítás ellenére sem hajtották végre minden vármegyében, így a hiányos adatsor csupán mintegy 1700 családfőt regisztrált.38 Ez körülbelül 9000 főnek felel meg, ami jóval alulmúlja az 1720-ra becsült lakosságszámot. A zsidóság nagyobb része ekkor a nyugati határszéli vármegyék földesúri birtokain alkotott kisebb-na- gyobb közösségeket; az ország más területein szétszórtan, falvanként egy-két zsidó család lakott. Az első, következetesen végrehajtott összeírás, az 1735-1738 között készült Conscriptio Judaeorum már kiterjedt az ország legnagyobb részére, összesen 31 vármegyében és 8 szabad királyi városban hajtották végre. Az összeírás forrásértéke jóval nagyobb, mint az előzőé: községek szerint tartalmazza a zsidó családfők nevét, foglalkozását, származási helyét és az eredeti, illetve aktuális földesuruknak fizetett adó mértékét, továbbá a háztartásban együtt élő családtagok pontos számát. Mivel azonban nem ölel fel minden vármegyét, a zsidó lakosság pontos lélekszámát ebből az összeírásból sem ismerjük meg.39 Az összeírás mintegy 550 településen vett számba zsidó lakosokat, összesen 2531 családfőt, akik családjukkal együtt 11 621 fős népességet alkottak. Acsády eljárását követve Marton ehhez hozzászámolta további kilenc olyan megye zsidókra vonatkozó korábbi adatait, amelyek ugyan kimaradtak az összeírásból, de ismert, hogy 1720-ban volt zsidó lakosságuk. Az így kapott adat 12 271 fővel számol.40 A magyarországi zsidók tényleges lélekszáma ekkor ennél magasabb volt. Az adatsor hiányossága ellenére azonban a magyarországi zsidó népesedési tendencia így is egyértelműnek látszik: folyamatos növekedésről beszélhetünk, amelynek forrása ekkor mintegy kétharmad arányban a bevándorlás volt.41 Az 1743-1745 között végrehajtott összeírás a zsidók rendkívüli megadóztatása céljából készült. A szándék ellen azonban több vármegye tiltakozott, és úgy próbálta megakadályozni, hogy nem hajtotta végre az összeírást.42 38 Haraszti 1999:135. 39 Acsády a kimaradt vármegyékben feltételezhetően jelen lévő zsidó lakosságon fölül azokban a vármegyékben is további zsidó lakosságot feltételez, ahol az összeírást végrehajtották (Acsády 1896: 489). 40 Marton 1966: 32-33. Meg kell jegyeznünk, hogy az összeírás összesítő adatainak kiszámításában az egyes szerzőknél eltérő adatok szerepelnek: László Ernő 12157 fővel, Marton Ernő 12 271 fővel, Varga László pedig 12 219 fővel számol. 41 Acsády 1896: 489.; Marton 1966: 36. 42 Ekkor Veszprém megyében sem írták össze a zsidó lakosságot. 15 vármegye és 8 város nyújtotta be az összeírást a helytartótanácsnak. 28
