Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
Mária Terézia a bevezetendő türelmi adó kivetése céljából 1746-ban elrendelte a zsidóság fejenkénti összeírását. A fennmaradt hiányos adatsor 14 847 főt tartalmaz, a zsidó népesség tényleges száma ekkor ennek legalább a másfélszeresére tehető.43 A zsidók által legnagyobb arányban lakott terület Nyitra, Pozsony és Sopron vármegye volt. A század legteljesebbnek mondható összeírása a II. József-féle általános, a teljes országra és népességre kiterjedő népszámlálás volt. Az ország zsidó lakosságára vonatkozóan csak az összesítő ívek maradtak fenn. Ezek szerint Magyarország és Erdély zsidó népessége együttvéve 82 986 főt számlált (Erdély nélkül 80783 főt).44 Ez a szám nagyarányú, legalább húszszoros növekedést mutat a 18. század legelejéhez képest. Továbbra is az Esterházy- birtokok országhatármenti zsidó közösségei voltak a legnépesebbek,45 de ekkor indult növekedésnek több, később népes közösséggé fejlődő dunántúli település zsidósága is, mint Bonyhád, Nagykanizsa, Pápa, Lovasberény vagy Tata közösségei. Thirring Gusztáv a nem nemes népességet számba vevő 1804-es összeírás adatait elemezve a II. József-kori népszámlálás adataihoz képest ugrásszerű növekedés bekövetkezéséről beszél a zsidó népesség körében, különösen az ország északkeleti megyéiben.46 Nagymértékű volt a növekedés Nyitra, Pozsony és Trencsén vármegyében is, viszont a Dunántúlon kisebb. A Pestre irányuló migráció szintén igen magas volt.47 Thirring az 1804-es nem nemes összeírás alapján a zsidóság lélekszámát - Erdély nélkül -128 ooo-re tette.48 AII. József-kori népszámlálás és a Batthyány-kormány által országosan elrendelt 1848-as zsidóösszeírás közt eltelt időszakból a vármegyék által készített türelmiadó-összeírások is rendelkezésre állnak. Ezek az összeírások is hiányosak, és mivel országos szintű feldolgozásuk nem történt meg, segítségükkel a magyarországi zsidóság lélekszámának egyelőre csak hozzávetőleges megállapítása lehetséges. A nem nemes népességre vonat43 Haraszti 1999:137. 44 A zsidó népesség aránya ekkor a szűkén vett Magyarországon 1,23% volt (Thirring 1938: 43.; László 1966: 68.). 45 Nagymarton, Németkeresztúr és Kismarton zsidó lakosságának aránya már ekkor jóval meghaladta a város népességének 20%-át (László 1966: 74.). Sopron megyében ekkor 3426 zsidó lakott: Nagymartonban 767, Kismartonban 579, Lakompakon 605, Sopronkeresztúron 535, Kaboldon 285 fő (Thirring 1938: 53.). 46 Számításai szerint ez alatt az időszak alatt a zsidó népesség száma 57%-kal növekedett, miközben a keresztény népesség körében csak 6%-os növekedéssel számolhatunk. A városokban élő zsidók száma pedig csaknem kétszeresére, 4694 főre emelkedett. Legnagyobb növekedés a Duna-Tisza közén figyelhető meg (Thirring 1938: 53-54.). 47 Thirring 1936/1:10-11. 48 Uo. 9. A korabeli statisztikus, Magda Pál is ezt az összeírást hasznosítva 127 816 főre tette a hazai zsidóság lélekszámát (Magda 1819:75.). 29
