Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

igyekezett meghatározni az összeírás adatai alapján.32 Grünwald Fülöp és Scheiber Sándor az 1960-as években a zsidóösszeírások adatainak publikálásakor korrigálták Acsády megállapításait és adatait, elsősorban a zsidó lakosság eredetére vonatkozó arányszámok tekintetében.33 Ezeket az adatokat hasznosította László Ernő, Haraszti György és Komoróczy Géza is a magyarországi zsidó bevándorlással, a zsidóság települési és demográfiai viszonyaival foglalkozó összefoglaló írásaikban.34

1992-ben Varga László publikált mélyebb forráskritikával készített elemzést az összeírások alapján, amelyben Marton adatait is részben korrigálta, és elvetette a Kovács Alajos által feltételezett rendkívül magas népszaporulati adatot. Számításai alapján megkérdőjelezte a zsidó bevándorlás 1825 utáni megszűnését. A bevándorlás irányában a 18. század végéig a nyugati dominált, azonban Lengyelország felosztása után ez megfordult, és a bevándorlók közt már nagyobb arányt képviseltek a keleti zsidók. A 19. század első felében intenzív és nagyarányú bevándorlás vette kezdetét, amelyben egészen az 1830-as évekig ismét a nyugat felől érkezők voltak többen, azonban 1830-1840 között újra felerősödött a keleti zsidóság bevándorlása. A rendi korszak utolsó éveiben - elsősorban gazdasági okokkal összefüggésben - ismét a nyugati megyékbe irányult a bevándorlás zöme. A Magyarországra irányuló zsidó bevándorlás legnagyobb hulláma 1846-1850 között zajlott, amikor mind a morva, mind a galíciai területekről nagy tömegek érkeztek.35

Marton Ernő a magyarországi zsidók 1700 körüli lélekszámát 4000 főre becsülte. Az 1735-ös összeírás idején magát magyarországi származásúnak valló 885 családfőről azt feltételezte, hogy egy generációval korábban is Magyarországon lakott, majd családonként 4,5-ös szorzót alkalmazva jutott erre az eredményre.36 Acsády Ignác 1720 körül a zsidó lakosság lélekszámát a szűkén vett Magyarországon 11 374 főre becsülte. Adatait az 1735-38-as és egy 1750 körül készült összeírás összehasonlításából levont következtetés alapján állapította meg, hozzátéve, hogy a tényleges zsidó lakosság lélekszá- ma ennél magasabb lehetett.37

32 Kovács 1922; Marton 1966.

33 Acsády Ignác szerint az 1735-38-as országos zsidóösszeírás alapján a magyarországi zsidóság több mint egyharmada (38,35%) morva eredetű volt (Acsády 1896: 489). Adatait Grünwald és Scheiber némileg lefelé módosította, egyben a magyarországi származású zsidó családfők arányát magasabbra (38,91%-ra) becsülte. Hangsúlyozták azt is, hogy a nagyarányú morvaországi bevándorlás nem tulajdonítható közvetlenül III. Károly rendeletének (Grün- wald—Scheiber 1963:12).

34 László 1966; Haraszti 1999; Komoróczy 2012/I.

35 Varga 1992: 62., passim.

36 Marton 1966:37.

37 Acsády 1896: 489-490.

27