Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

munkást alkalmaztak, miközben a termék kézművesjellege is fennmaradt. Schlesinger Lipót és Lobi Salamon pipaüzeme mellett további zsidó pipás- mesterek is dolgoztak a városban. Ezek együtt 39 zsidó pipáslegényt alkalmaztak. Utóbbiról ismert, hogy üzeme nagyszámú keresztény alkalmazottnak is munkát adott a városban.

A hagyományosnak mondható céhes szakmákat tekintve a zsidók közt találunk vargákat, nyergest, gombkötőt, bádogost, szappanost, mészárost. A vargák több legénnyel dolgoztak. A közösség néhány tagja dohánymetszésből, szivar- és ernyőkészítésből élt. A korabeli Pápán találunk zsidó olajkészítőt (olajütőt működtetőt), kőfaragót, faesztergályost és kelmefestőt is.

1848-ban a városban 27 zsidó kocsmáros tudott megélni. Ketten közülük özvegyasszonyok voltak. Az uradalmi haszonvételnek számító kocsmáltatási jogot részben a vásárok idején mérhető kóser borra szerezték meg a zsidók, de a városi kocsmák nagy részét is ők működtették. Rajtuk kívül három zsidó kávést és három vendégfogadóst írtak össze.

II. 6. 4.10. Honoráciorok, zsidó községi alkalmazottak

Az elemzés során külön foglalkozási kategóriába soroltuk a honráciorokat, akiknek köréhez hozzászámoltuk a községi alkalmazottakat is. Az ebbe a csoportba tartozó 55 lakos a kereső népesség csaknem 8 %-át teszi ki. Ugyan nem állnak rendelkezésünkre a városi értelmiség vagy hivatalnoki réteg arányára vonatkozó összehasonlító adatok, mégis a zsidó közösségen belül e réteg arányát magasnak véljük, amelynek - véleményünk szerint - a közösséget jellemző sajátosságokban gyökerező okai vannak. A közösség és az egyének mindennapokban való mozgását és társas érintkezéseit is szigorúan szabályozó és meghatározó vallási előírások miatt a helyi zsidóság az élet minden területén igyekezett saját intézményrendszert fenntartani.

A pápai zsidó közösségnek, mint a városon belüli önálló jogi entitásnak, saját választott elöljárósága volt. Ezek tagjai: bíró, esküdtek, templomatyák, adószedő, jegyző, községi biztos. A szintén választás útján tisztségbe emelt rabbi mellett 1848-ban a négy segédlelkész, a kántor, az éneklő, a sakter és a fürdős is a közösség vallásgyakorlását segítő fizetett személyzetet alkottak.

Az önellátás és öngondoskodás részeként a közösség a 18. század közepe óta saját ispotályt tartott fenn, amelyben kórházi ápolószemélyzetet foglalkoztatott, 1848-ban három ilyen személyt írtak össze. Az összeírásban szereplő hat orvos és egy seborvos magas száma nem meglepő. Az orvosi szakma a zsidók számára sokáig az egyetlen elérhető értelmiségi pálya volt, következésképpen Magyarországon az orvosi társadalmon belül a zsidóság aránya általában is magas volt. A pápai zsidó orvosok nagy száma tehát nem242