Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
csak a zsidó közösség magas lélekszámával, hanem azzal is összefüggésben lehetett, hogy a város egésze is foglalkoztatta őket. 1848-ban két zsidó bábát írtak össze, mindketten szakmájukból tartották el magukat és családjukat. A vallási élettel szorosan összefüggő oktatásban az 1820-as évek közepéig a vallási jelleg kizárólagossága volt a jellemző. így a vallásban fontos helyet elfoglaló tanulás nagyszámú saját tanítószemélyzetet igényelt. A pápai zsidó közösségben 1848-ban 22 tanítót és 2 nyilvános iskolai tanárt írtak össze. A tanítók egy része az 1826 óta működő nyilvános zsidó elemi iskolában tanított, nagyobb részük munkaadójuk háztartásában, tehát a gyermekekkel együtt élő magántanító volt. Utóbbiak közül hárman maguk is tanulás céljából Pápára költözött fiatal tanulók voltak. Érdekes színfoltja az összeírásnak egy, a városban élő zsidó hegedűművész, a pesti származású Arnstein Antal, és a morvaországi Pintschofból érkezett Landesmann Dávid zongoramester, utóbbit a gazdag Neuman Herman serfőző, pápai kaszinótag alkalmazta gyermekei zeneoktatására. A foglalkozási kategóriák közé be nem sorolt egyetlen személy a „rossz ember”-nek titulált Fekete Dávid, győri származású kártyajátékos volt. 24З
