Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
összetett nagycsaládokkal. Összeadva a háztartásfők, a feleségek és a gyerekek számát, azt találjuk, hogy a népességen belül a nukleáris családtagok aránya 91,45%-ot tesz ki. Mindezek alátámasztják a családmagos háztartások fölényét az összetett háztartásokkal szemben kimutató, háztartástipológia szerinti elemzésünket. Az összeírásban 44 esetben találkozunk unoka megnevezéssel. A háztartásokat elemezve, ennél a számnál valamivel több, összesen 59 esetben találunk unoka státusú családtagokat a háztartásokban, akik háztartásfő nagyszülőjükkel élnek együtt. Együttélésük a nagyszülőkkel több okból is következik. Ideális helyzetben az a hat gyerek van, akik házas szüleikkel és nagyszüleikkel élnek közös háztartásban. Nyolc unokát nagyszülei nevelnek. Esetükben nem dönthető el egyértelműen, hogy árvák-e vagy sem. Több esetben előfordul, hogy a házaspár gyereke mellett másik gyerekétől származó unokáját is neveli, vagy hajadon lányuk gyermekét. Ez utóbbi esetben (két ilyen van az összeírásban) feltételezhető, hogy megesett lánnyal állunk szemben. További kategóriát alkotnak azok a családok, ahol az idős, általában özvegy szülő a családfő, és a vele közös háztartásban élő gyerekének gyerekei vannak, akiket szintén unokáknak tekinthetünk. A közel háromezer fős zsidó közösségben 15 mostohagyermekként jelölt személyt találunk. Közülük hatan második házasságban élő nők gyermekei, ketten pedig megözvegyült mostohaanyjukkal élnek. Hét gyerek esetében nem állapítható meg a pontos rokoni kapcsolat. Az összeírásban 11 esetben találkozunk valószínűsíthető második házassággal: egy esetben nő, 10 esetben férfiak házasodtak újra. A legtöbb esetben a feleség jóval fiatalabb férjénél, akivel közös háztartásban élő gyerekei nem lehetnek egyben az ő gyerekei is. Esetükben második házasság feltételezhető. Egy esetben özvegy nő és megözvegyült férfi házasságáról van szó, akik előző házasságukban született gyerekeiket magukkal viszik az új házasságba is. A számba vett pápai zsidó háztartások az összeírok szerinti tagolást tükrözik. Tekintve, hogy nincsenek olyan adataink, amelyek a háztartások házak szerinti felsorolását is tartalmazná, az összeírás szerinti beosztást fogadtuk el az egy háztartás pontos összetételének meghatározására. E háztartások egy része önállóan, saját házában lakott, más része keresztény háztulajdonoséban, továbbiak pedig zsidó háztulajdonos házában. Az összeírásban az egymást követő háztartások közül többről is feltételezhetjük, hogy közös házban laktak, de mivel külön kenyéren éltek, az összeírásban is önálló háztartásként vették számba őket. A számok azt mutatják, hogy a családok többsége önálló háztartás fenntartására volt képes, illetve erre törekedett, hiszen a kiterjesztett családos háztartások aránya jóval alulmúlja a roko228
