Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
Az összeírásban felvett adatok jellege és a vizsgált népesség magas lé- lekszáma részletes demográfiai vizsgálatot tesz lehetővé, amelynek megállapításai - véleményünk szerint - tükrözni képesek a korabeli pápai zsidó álló népesség tényleges demográfiai jellemzőit. Tudomásunk szerint ilyen nagyszámú zsidó népességről részletes család- és háztartásvizsgálat még nem született. Demográfiai viselkedésükről és családszerkezeti jellemzőikről kapott eredményeink - reményünk szerint - érdemben kiegészíthetik a gazdag hazai történeti demográfiai szakirodalomban rögzült általános megállapításokat. Bár a szűkebb értelemben vett Magyarország 31 vármegyéjéből, valamint 15 szabad királyi városából fennmaradt a zsidóság 1848. évi összeírása, a történettudomány ezen összeírásoknak csak a töredékét hasznosította. Mindeddig nem került sor az összeírások olyan átfogó vizsgálatára, amely a korabeli zsidóság társadalmi, gazdasági, demográfiai és kulturális állapotáról összehasonlító elemzést tenne lehetővé.9 Egy-egy település, uradalom vagy megye zsidóságának különböző vonatkozását tárgyaló munka, ott, ahol az összeírás fennmaradt, hasznosította az adatokat, többnyire összesítő jelleggel, közölve a népesség számát, esetleg foglalkozási és származási megoszlását.10 Az adatok részletesebb, értékelő feldolgozására került sor Rohonc, Szalónak, Veszprém város és Szatmár megye esetében.11 Néhány település és egy megye összeírásai kiadásra kerültek, azonban ezek a forráskiadványok nem tartalmaznak értékelő, elemző bevezetőt vagy tanulmányt.12 Az 1980-as évek végén Ö. Kovács József kutatásai irányították rá a figyelmet a zsidó közösségek társadalom- és gazdaságtörténeti szempontú vizsgálatára, aki számos tanulmányt publikált a Duna-Tisza köze nagyobb zsidó közösségeinek (Kecskemét, Kiskunhalas) 19. századi társadalmi és posi 2009: 90.), Rohonc: 209 család (kb. 1000 fő) (Schneider 1939), Szombathely: 45 család / 289 fő (Ö. Kovács 1985: 253.), Veszprém: 1028 fő (Szendi 2002), Zalaegerszeg 534 fő (Németh 2002). Somogy megyében a legnagyobb közösség a tabi volt, 1844-ben 484 főt tett ki (Polgár 2005: 50.). A kismartoni uradalom zsidóságának 1840. évi lélekszáma: Kismarton 533 fő, Nagymarton 1400 fő, Rabold 348 fő, Németkeresztúr 904 fő, Boldogasszony 556 fő, Köpcsény 789 fő, Lakompak 649 fő (Tobler 2003: 402-407.). 9 Csíki Tamás monografikus munkájában elvégezte az ország északkeleti területein élő városi zsidó közösségek demográfiai, gazdaság- és társadalomtörténeti összehasonlító vizsgálatát, de az 1848-as összeírás adatai választott korszakának csak a kiindulópontját adják (Csíki 1999). 10 Fejér megye (Arany Magyar 1989), Szabolcs-Szatmár (Gábor 1990), Gyöngyös (Horváth 1998), Bonyhád (Szilágyi 1975; Schweitzer-Szilágyi 1982). 11 Vargyai 1996; Szendi 2002; Fazekas 1989; 1990. 12 A vészkorszakot közvetlenül megelőző években került kiadásra Fejér megye (Pfeiffer 1940), Rohonc (Schneider 1939) és Hódmezővásárhely (Silberstein 1943) zsidó népességének összeírása. A Zala megyei zsidóság 1849 előtti történetére vonatkozó forráskiadvány közli Zalaegerszeg és a vele határos Óla község összeírásait (Németh 2002). l8
