Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
összesen 29 szűrt kell elszállítania Kanizsára. Miután ráállt, ott Grünfeld rá akarta venni, hogy 10 mázsányi portékáját szállítsa haza Pápára, de mivel erről korábban nem volt megállapodásuk, ő csak 4 mázsa árut hozott haza, amely fuvar árát követelte az asszonyon a városi tanács előtt.653 A zsidó kereskedők tevékenysége versenyhelyzetet teremtett, és szűkítette a keresztény kereskedők lehetőségeit, de utóbbiak csődjei mégsem álltak közvetlen összefüggésben a zsidó kereskedők nagy számával, hiszen az ő körükben is nagy számban fordult elő csőd. A piacon történő árusításért helypénzt kellett fizetni. Az 1760-70- es években évi 2 forint ellenében lehetett megváltani az árusítóhelyet.654 A városba érkező idegen zsidók is tarthattak fenn engedéllyel vásári sátrat egész évben. Az örökös szerződéseket követően ennek díja már a várost illette.655 Az idegen kereskedők értelemszerűen nagyobb összeget fizettek a sátorhelyért, mint a helybeliek, akik viszont a sátruk helyének előnyössége szerint tartoztak különböző díjjal. A 19. század elején a piaci kereskedés nagy részét is már zsidók bonyolították. A városi jegyzőkönyvek gyakori piaci vonatkozású bejegyzéseiben többnyire zsidó kereskedők szerepelnek, és folyamatosak a városnál és a vármegyei hatóság előtt tett panaszok a keresztény kereskedők kiszorításáról. A piaci rend fenntartása érdekében a vásárbírák656 1802-ben pontosan előírták, hogy a piactéren a kereskedők milyen sorrendben állítsák fel sátraikat: „...a Három Rózsa előtt Spitz Márton, Stern Ábrahám, Рек Salamon; a Gróf Casimir háza előtt a kapun innét a Rózsa felől Takács Simon, Schwartz Márton, Salamon Ábrahám, Teveli Mózes; ugyanazon ház előtt a kapun túl Salamon kompaktor, Izsák Salamon, Salamon kompakter fia, irhás József pántlikás, és a többi következő pántlikás zsidók, mely sor- és rendtartást, hogy tovább is a sátorokkal vásárbíró urak observáltassák, nékiek meghagyatik.”657 „...a gyolcsos tótok pedig ezután az asztalosok eleibe rendeltetnek, hogy az országút a sátoroktól megmentessék, s szabaddá tétessék és a sátorok által ne rongáltasson, úgy senkinek, aki sátort csináland, meg nem fog engedtetni, hogy aföldetfölvágj'a és liggassa vagy pedig likjait bécsinálatlan hagyja.”658 A kedvező piaci hely megszerzésének igyekezete folyamatosan vitát okozott a keresztény és a zsidó kereskedők 653 VeML V.2.a. 441/1815. december 16. 654 Philippus Lebl 1769-1774 között minden évben bérelt piaci helyet. VeML XI.6o2.b. Diarium 57., 491. 655 Deutsch Jónás felpéci zsidó 1815-ben évi 100 forintot fizetett a Vásárálláson felállított sátráért. VeML V.2.a. 286/1815. július 29. 656 Tevékenységükről lásd Ниш 1995a: 56-58. 657 VeML V.2.a. 307/1802. szeptember 11. 658 VeMLV.2.a. 279/1802. augusztus 21.
