Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
között egyaránt. 1818-ban Gold József, Eisler Jakab és Baron Mózes kereskedők sikertelenül tiltakoztak az ellen, hogy a betegsége miatt évekig - az egyébként számára engedélyezett helyen - sátrat nem állító Рек Mátyás a heti- és országos vásáron újra felállítsa sátrát. A vásárbírák, akik közül az egyik Fischer Leopold helyi zsidó volt, maguk jelölték ki Рек sátra számára a helyet.659 1842-ben az pápai takácsok és kelmefestők tiltakozására a vásárbíró Blum Mátyás vászonfestőnek a többi mester árusítóhelye mellett felállított sátrát elbonttatta, és egy távolabbi helyet jelölt ki számára. Az úriszék a vásárbíró döntését jogtalannak ítélte arra hivatkozva, hogy míg a többi vászonfestő a pozsonyi céh tagja, és Pápán csak ún. filialistának tekinthető, Blumnak a pápai takács céh teljes jogú mestereként jogában áll a takácsok és festők részére kijelölt helyen árusítani.660 A város a vitás ügyek kapcsán többször mind a zsidó, mind a keresztény kereskedőknek megtiltotta, hogy egyénenként több sátrat állítsanak fel.661 Apiaci sátrakat az 1820-as években a város építtette, így azokat is meg kellett váltani a hellyel együtt.662 A városi kereskedők és kézművesek alkotta városi magisztrátus - ha időnként panaszt is emelt - tudomásul vette a zsidó kereskedők városi túlsúlyát. Akárcsak korábban az uradalom, az immár haszonvételeket bíró város is - a gyakori konfliktusok ellenére - többször került gazdasági érdekközösségbe a zsidó lakossággal, amelynek tevékenységéből profitált. A letelepedési engedéllyel rendelkező, több éve a városban működő és kiszámítható tevékenységet folytató zsidó kereskedők közösen léptek fel a várossal az idegen vagy engedély nélkül tevékenykedő versenytársakkal szemben. Ez természetes folyamatnak tekinthető, amelyben a közösségi hovatartozás ritkán játszott szerepet. Ennek megfelelően számos esetben találkozunk a közös érdekeit együttesen védő zsidó kereskedő és a városi hatóság szigorú közös fellépésével. 1841 júliusában Fischer Márkus, a Csóka vendégfogadó haszonbérlője a vásárban bort áruló asszonyt vett észre, ami a város jogainak megsértését jelentette. Fischer a helyszínen úgymond megzálogoltatta, azaz megbüntette az asszonyt, de kérte a várost, hogy szigorúbb büntetést rójon ki a jogsértőre. A város a Fischer által kirótt 12 váltóforintnyi bünte659 VeMLV.2.a. 247/1818. július 4., 252/1818. július 11., 324/1818. október 10. 660 GEKM A 63.11.9. A pápai úriszék jegyzőkönyve: 45/1842. december 9-22. Az 1848-as összeírásban egy Blum Izrael nevű kelmefestőt találunk. VeML IV.i.h. Összeírás 661 VeML V.2.a. 252/1818. július 11. 1822-ben Tóth Mihály, Paty János és Görög György aprólékosáru-kereskedőket utasították erre. Uo. 5/1822. január 3. 662 1826-ban Fellner Dávid fakereskedőtől vásárolnak faanyagot erre a célra. VeML V.2.a. 528/1826. szeptember 16. Krausz Májer 1823-ban a várta (őr-) ház mellett álló városi sátorért 50 váltóforintot fizetett egy évre. Uo. 184/1823. május 10., 373/1823. október 4. A sátrat 1834- ben is bérelte, amikor a város felszólította, hogy az építmény rossz állapota miatt adja át a sátrat a városnak, hogy felújíthassák. Uo. 43/1834. január 15. 188
