Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

majorsági termésből származó bort vásároltak, akóját 7 váltóforintért.572 A borokat tetszésük szerint bármikor, bármelyik pincéből elszállíthatták, de legkésőbb 1821. február végéig. A szállításhoz a kereskedők a saját hordóikat használták, és minden alkalommal az elszállított bormennyiség árát kötelesek voltak lefizetni.573 A kereskedelmi kapcsolat nem csupán egy évre szólt, Krausz Salamon és más, ismeretlen nevű pápai kereskedők 1830-ban is vásároltak nagyobb mennyiségű bort a tihanyi apátságtól.574

Egy fuvaros panasza kapcsán értesülünk arról, hogy a szekszárdi borvidékről is szállítottak bort Pápára zsidó kereskedők. 1822-ben Schwarz Nátán pápai kereskedő Bonyhádról szállíttatott bort és pálinkát egy gyimóti fuvarossal.575

Az uradalomnak Pápa város kültelkein és a falvakban is volt pálinkafőz- déje. Ezek működtetésével a helyi terményeket szállítási költségek nélkül tudták feldolgozni. A pálinkaházakban gyümölcs- és gabonapálinkát egyaránt égettek. 1736-ban Pápán évi 36 forintot fizetett egy zsidó a pálinkafőzésért.576 Az 1740-es években a pápai Felsőmajorban Philippus Jacob és az egyik Hirschl özvegy főzött pálinkát évi 30 forintos árenda ellenében. Ekkor Csóton, Kovácsiban, Nórápon és Szűcsön is zsidók bérelték az uradalmi pálinkaházat. Ezekben az években ugyanők vásároltak az uradalmi magtárból nagy mennyiségű gabonát, elsősorban rozsot, nyilvánvalóan pálinkafőzés céljából.577 Ezenfelül a főzéshez szükséges tüzelőt is az uradalomtól kellett megvásárolják a bérlők, amely további bevételeket jelentett az uradalomnak. A pálinkafőzés joga gyakran pálinkaárusítással is járt. A pálinkafőző bérlő vagy eladta kocsmárosoknak a pálinkát, vagy ha maga is bérelt csapszéket, közvetlenül a fogyasztóknak értékesítette a saját pálinkáját. Az ún. pálinkaárendátorokon tulajdonképpen azokat a kocsmárosokat értették, akik a földesúri pálinkaháztól számadás mellett pálinkát vettek át. Az 1760- as években minden akó eladása után a földesúrtól egy forint csapbért kaptak. Ebben az időben Pápa kocsmáiban és az uradalom falvainak kocsmáiban is többnyire az uradalomtól felvásárolt pálinkát mérték.578 Mint korábban utaltunk rá, a megkötött szerződések nem föltétlenül garantálták a bennük

572 A szántódi pince a bencés uradalom borainak gyűjtőhelye volt, itt zalai borokat is tároltak (Lichtneckert 1990: 244.).

573 VeML XII.4.a. capsa 13. nr. 14. Israel Stern und Companie szerződése a tihanyi apátsággal, 1820. november 15.

574 Lichtneckert 1990: 244.

575 VeML V.2.a. 69/1822. február 21. A fuvaros azért tett panaszt Schwarz ellen, mert az mivel útközben a pálinkáshordó abroncsa szétszakadt és a pálinka elfolyt, nem akarta megfizetni neki a fuvardíjat.

576 MOL P 1216 capsa 56. nr. 20.

577 MOL P 1216 capsa 56. nr. 31. (1740), nr. 42. (1744).

578 MOL P1216 capsa 51. nr. 1. Tóth István prefektus levele Esterházy I. Károlyhoz. 1765. július 8.

17З