Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
piaci pincében (Cellarium forense) és az ún. Cornicemnel mérték, összesen 2952 V2 pozsonyi akóval, azaz mintegy 159 ezer litert, amelyből az uradalomnak 8687 forintos jövedelme származott.566 Ugyanezekben a fogadókban, amelyek bérlői közt ebben az évben nem találunk zsidókat, sört is mértek. Akocsmáltatás ügyében nehéz tisztán látni, ugyanakkor az biztosan megállapítható, hogy a szerződéseket egyik fél sem tartotta be következetesen, így a bennük foglaltakat a korszakunk végéig nem tekinthetjük mindig érvényesnek. Az uradalom és a városiak is állandóan feszegették a kereteket, hol az egyik, hol a másik fél jutott előnyökhöz a másik rovására. A kimért bormennyiség és a belőle származó magas jövedelem mutatja, hogy minden lehetőséget érdemes volt kihasználni akkor is, ha az jogsértéssel járt. Ebben a helyzetben a zsidó bérlők az uradalom számára általában eszközként vagy szövetségesként szolgáltak a várossal szemben. A zsidók már 1710-ben engedélyt szereztek borárusításra a kibérelt vendégfogadóban, de a pápai polgárokhoz hasonlóan csak a földesúri bormérési időszakon kívül. Azonban ha a bort megvették az uraságtól, ez idő alatt is kocsmáltathattak.567 A városi tanács általában tudomásul vette, hogy a zsidók a földesúr fogadójában bort mérnek vagy borral kereskednek, azt azonban ellenezték, hogy saját házuknál cégért üssenek. 1815-ben a városi tanács Herzfeld Simon pápai zsidó ügyét tárgyalta, aki miután megvásárolta a Hőgyészi család Víz utcai kuriális házát, bormérést nyitott benne, nyilván abból a meggondolásból, hogy az ilyen ház nem esik városi fennhatóság alá. A város elismerte, hogy az eset nem ellenkezik a városi szerződésekkel, de mivel ez nem volt szokásban, elfogadhatatlannak tartotta, hogy zsidó „a bornak iccénként való elméretésével” éljen.568 A város véleményével szemben hasonló esetekben az uradalom a zsidó kocsmáros pártját fogta. Grotta Salamon saját belsővárosi házánál bormérésre kért engedélyt az uradalomtól, azt a felajánlást téve, hogy átvesz tőle további 25 akó bort, ha a vásárok idején is nyitva tarthatja a kocsmáját. A prefektus nem látott semmi okot rá, hogy Grotta, mint a Belsővárosban házzal rendelkező pápai lakos, aki a keresztényekhez hasonló terheket visel, a szerződések értelmében szabadon ne mérjen bort. Eddig azonban ez sem volt szokásban, ezért a város ragaszkodott saját jogaihoz, és tiltakozott. A zsidók hivatkoztak egy egyébként ismeretlen, a várossal kötött szerződésre, amely szerint ők lemondtak a bormérés jogáról, ha mentesülnek a kvártély alól, amit a városi lakosság visel. Most viszont, mivel már ők is viselik a katonai beszállásolás terhét, úgy értelmezik, hogy a kocsmáltatás hasznából is részesülhetnek. Az uradalom a várossal szemben megvédte álláspontját, és engedélyezte Grottának a 566 DREKK Rationes 132. 567 MOL P 1216 capsa 59. nr 3. 568 VeMLV.2.a. 119/1815. március 13.
