Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

a legfontosabb előzménye volt a pápai zsidó község létrejöttének, ezáltal ugyanis megteremtődtek azok a gazdasági feltételek, amelyek a bevándorló zsidóság számára megélhetést biztosítottak. A gazdasági szükségszerűséggel, valamint bizonyos szakmák helybéli hiányával függött össze az első zsidó felvásárlók, bérlők és iparosok megjelenése az uradalomban.

A folyamat részeként először a megmaradt csekély lakosság által szabadon használt vagy a művelés alól teljesen kiesett puszták felmérését, a telekviszonyok tisztázását végezték el, hogy a földesúri szolgáltatásokat is számba tudják venni. Mindehhez megbízható uradalmi tisztviselőkre volt szükség, akik a többnyire Pozsonyban vagy Bécsben tartózkodó Esterházy II. Ferenc szándékait és utasításait megfelelően végrehajtva a kiépíteni kívánt nagyüzem kialakításában segítségére lesznek. Ferenc valószínűleg 1731-ben vált a pápa-ugod-devecseri jószág önálló birtokosává. Ebben az évben indult külön iktatott levelezése, amelyet Bittó József pápai tiszttartójával (1750- től prefektus) folytatott az uradalmi gazdálkodás legapróbb részleteiről, ily módon közvetlenül beavatkozva a birtok gazdasági irányításába is.515

A már korábban egyesült pápa-ugod-devecseri uradalom központja Pápa város volt, melyet eleinte az itt székelő tiszttartó (provisor) útján kormányoztak, aki - mint említettük - később jószágkormányzóként (praefectus) tevékenykedett. Ugod ekkor egyértelműen az uradalom pápai részéhez tartozott, de az 1760-as években itt alakult ki az erdőgazdaság központja a főerdész vezetésével, aki a pápai prefektus beosztott tisztviselője volt. Devecser önálló gazdálkodással, saját tiszttartó irányításával a pápai prefektusnak alárendelt birtokrészt alkotott.

1732-ben Maynzeck Henrik uradalmi mérnök megkezdte a birtokok felmérését. Ez a birtokok pontos nagyságának tisztázását, végső soron pedig a felmérés alapján a szolgáltatások mértékének megállapítását szolgálta.516 A birtokkönyvekben Pápa várost és az uradalom pápai részét írták össze, felsorolva az egyes birtokokat (falvakat és pusztákat), a teljes telekállományt, azon belül a megszállt, azaz jobbágyok által lakott telkek számát.517 A hatékony birtokigazgatást szolgálta a birtokrészek pontos megnevezésének rögzítése is. Az uradalomhoz tartozó falvak és puszták az alábbi mai 21 telepü515 László P. 2008; Fülöp 1994: 240.

516 A birtokkönyvek közül az I-IV. és VI. kötetet a Magyar Országos Levéltár (MOL S 18), az V. kötetet pedig a Gróf Eszterházy Károly Múzeum (Pápa) őrzi. A pápa-külsővárosiakkal kötött szerződés kapcsán az Alsó- és Felsőmajort már 1730-ban összeírták. Gróf Eszterházy Ferenc megállapodása Pápa külsőváros lakosaival. Pápa, 1730. június 10.2. pont. Közli: Petrik 2010:113-116.

517 A birtokfelmérés eredményei alapján megállapították az egy telek és tartozékai nagyságát, eszerint egy egész telek kb. 40-47 holdnak felelt meg. Pápa várost ide nem sorolva, az ekkor megállapított 41 birtokon (21 falu és 20 puszta) összesen 1841 egész telek volt, melyeknek kevesebb mint felén, 896 telken éltek jobbágyok.

159