Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
bevándorlás mértékét pontosan megállapítani. Ezekből az adatokból következtethetnénk a zsidó község befogadó készségére, a beházasodás révén elnyert letelepedési engedéllyel érkezők zsidó közösségen belüli arányára és státuszára. Az elszórt adatok és a letelepedési engedélyek megadásánál mérlegelt szempontok példáján arra következtethetünk, hogy az engedéllyel letelepedők körében nagyobb arányban lehettek a keresettel, ebből következően a községen belül magasabb státusszal rendelkezők. Ugyanis nemcsak az engedélyt megadó uradalom, hanem a község is abban volt érdekelt, hogy a befogadott képes legyen a közösség terheinek viselésére, tehát szakmával, keresettel rendelkezzen. Ezzel szemben az indigenákról inkább feltételezhetjük, hogy egzisztenciájuk gyengébb lábakon állt. Azonban esetükben sem általánosíthatunk. Egy 1803-ban keltezett uradalmi vélemény az engedély nélküli zsidók ügyéről megvilágítja a zsidó község jövevényekkel szembeni attitűdjét, egyben némi támpontot ad megélhetésükre vonatkozóan is. Ekkor az elöljárók az engedély nélküli zsidó lakosok adózása ügyében azt kérték az uradalomtól, hogy bár az előző évben a község helyettük megfizette a 3 forintos védelmi adót, ha most össze is írják őket, ne engedjék nekik, hogy adót fizessenek, hanem inkább utasítsák ki a városból őket, mivel „mihelyt protectiot fizet, mindgyárt jussa legyen annál, akinek fizet, meg is telepedik’’.441 Az uradalmi adószedő szerint a község a maguk közt anheimmk nevezett jövevényeket, ha tetszik neki, befogadja anélkül, hogy jelentené a földesúrnak; összeíráskor pedig azt, aki tetszik neki, protectionalistaként íratja össze, aki nem, azt anhaimnak titulálja. Egy év alatt az engedély nélkül beköltözők száma 14-gyel szaporodott, ezek „széllyel a városban laknak, mesterségekkel élnek”.442 A tisztviselő szerint a község az akár már védelmet nyert, de nemkívánatos zsidót is anheimnak bélyegezte, ha el kívánta érni távozását a közösségből. A céhes kereteken kívül rekedő zsidó kézművesek és kereskedők tevékenysége ezek felügyelete híján kevésbé volt ellenőrizhető, illetve szankciók alkalmazása kevésbé volt hatékony, így a városba újonnan beköltöző mesterek vagy legények is a hatósági intézkedésig szabadon folytatták tevékenységüket. II. 4.1. A zsidók és a céhek A zsidóság gazdasági integrációja a céhek tekintetében csaknem teljes mértékben sikertelennek bizonyult. Az általuk űzött kézművesszakmák nagy száma ellenére korszakunk legvégéig sem sikerült önálló zsidó céhet alapí441 Uo. Pápai extracontractuálisfundusokról és a zsidókról némely megjegyzések, 1803. július 8. 442 Uo. 138
