Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
tani, és mindössze egy szakma, a szabók tekintetében beszélhetünk céhes befogadásról. Ennek oka elsősorban a gazdasági érdekellentét, de szerepe volt a vallási különbségnek is, hiszen a pápai céhek kizárólag katolikus mestereket vettek fel tagjaik közé még a 19. század elején is. A zsidók céhen kívüliként kontárnak443 számítottak, nem részesülhettek a céhprivilégiumokból. Ugyanakkor a megjelenő batyuzó, házaló zsidók természetesen versenyt jelentettek a céhek számára, akik a városi tanács és a felsőbb hatóságok segítségével próbálták őket visszaszorítani. A földbirtokosok sokszor védelmet nyújtottak a zsidó iparosoknak és kereskedőknek a céhekkel szemben. Az ilyen döntések esetében elsősorban a gazdasági szükségszerűség és a földesúri haszonelvűség nyilvánult meg. Azonban a földesúri hatalom alatt álló mezővárosi polgárság nagy részét adó német és magyar céhes iparosság és a földesúr joghatósága közti erőpróbának is része volt benne. A céhes kiváltásokban nem részesülő, ezért a céhes kötöttségek által sem korlátozott zsidó kézműves és tevékenysége az őt befogadó földesúr számára adott esetben a céhek ellen felhasználható adu szerepét játszhatta. A földesúr a város céheire is befolyást kívánt gyakorolni, joghatóságát rájuk is igyekezett kiterjeszteni. Ez azonban csak hosszú küzdelem után, 1794-ben következett be, amikor a céhek kegyuruknak, azaz főcéhmesternek ismerték el a földesurat.444 Az 1750-es évekből azonban van adatunk rá, hogy az uradalmi prefektus a joghatóságát el nem ismerő szabócéhet azzal fenyegette meg, hogy a zsidó szabókat a városra felszabadítja, és azokat a munkákat, amelyeket mint kontároktól elvett, vissza fogja nekik adni.445 A legtöbb zsidó kézműves egyben kereskedett is. Mivel céhszabályok nem akadályozták, olyan termékeket is kínáltak, amelyeket nem maguk állítottak elő. Erőteljesen rontották a céhes mesterek versenyképességét és lehetőségeit, mivel ezt az árut olcsóbban tudták adni céhbeli társaiknál. A zsidók és a céhek közt általánosnak mondható ellentét állt fenn a kézművesipari nyersanyagok beszerzése miatt is. A korszak folyamán Pápán - akárcsak máshol - tipikus konfliktus a nyersanyagot alacsony értéken felvásárló zsidó és a tőle esetleg a szokottnál magasabb áron azt megvásárolni kénytelen céhes mester közti érdekellentét. Számtalan olyan céhes folyamodványt ismerünk, amelyekben a céhek vagy egy-egy mester a zsidók 443 A kontár kifejezés a korszakban nem feltétlenül szaktudás hiányát jelentő minősítés, de pejoratív értelmű: a helyi céhes érdekkel szembenálló nemkívánatos, szervezeten kívüli kézművest illette. 444 Kapossy 1905: 332. 445 „...én talán tacite azon okból az itteni zsidó szabókat fel szabadítom a városra, és amely munkákat tőlük elvetettem mint hímpellérektől, vissza fogom adatni, és adni, mert facto tali recessu sartorum germanicorum ab articulis prioribus magok is csak hímpellérek.” MOL P1216 capsa 51. nr. 1. Tóth István prefektus levele, 1766. február 24. Esterházy I. Károly földesúr jóváhagyta a prefektus szándékát, azonban az ügy későbbi fejleményeit nem ismerjük. 139
