Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
A társadalmi kapcsolatok vizsgálatánál kísérletet tettünk a befogadó háztulajdonosok társadalmi státusának megállapítására, azonban a rájuk vonatkozó csekély adat segítségével csak néhányuk esetében tehettük ezt meg biztonsággal. A Belsővárosban 1804-ben összeírt 116 zsidó családfő közül továbbra is 31, tehát a családok mintegy negyede rendelkezett saját háztulajdonnal. 64 család, tehát a családok közel fele összesen 51 keresztény városi háztulajdonosnál albérlőként vagy ezek egész házát bérelve437 lakott. A többi 21 családot összesen 18 zsidó háztulajdonos fogadta be.438 Az 51 keresztény háztulajdonos egyharmadáról tudtuk megállapítani státuszukat. Többségük városi polgár volt, hárman tagjai az 1795-ben felállt városi választott községnek.439 Nemes háztulajdonosok száma 5 volt. A két külsővárosi részen, az Alsó- és Felsőmajorban összesen 41 zsidó család élt. Közülük három család saját házában lakott, 10-nek nem volt letelepedési engedélye, 4 családfő pedig koldus volt. A 38 albérlő zsidó család közül egy uradalmi házban lakott, 2-2 család pedig a salétromfőző és egy zsidó boltos házában, ők nyilván segédek voltak. Szintén szakmai kapcsolat állhatott fenn egy irhás zsidó és lakója, egy kovács és két albérlő család között. Öt zsidó család nemes tulajdonos házában lakott.440 A városi közösségek közt fennálló társadalmi kapcsolatok az ingatlan- forgalom elemzésével is igazolhatók. Az 1765-1835 közötti időszakra vonatkozóan 55 olyan ház-adásvételt vizsgáltunk, amelyekben zsidók voltak érintve. 33 esetben a zsidók vevőként, 6 esetben eladóként szerepelnek, 16 esetben pedig az eladó és a vevő is zsidó volt. A házat zsidónak eladó keresztény tulajdonosok felét (17 esetben) városi polgárok, elsősorban iparosok tették ki. A többi háztulajdonos többsége (16 esetben) nemes volt, két tulajdonos honorácior. A zsidó házeladók megjelenése (az eladók egyharmada) egyrészt mutatja a városon belüli nagy mobilitást, ami gyakran összefügg gazdasági lehetőségekkel és kényszerrel, másrészt mutatja a társadalmi és gazdasági integrálódás mértékét is. Mivel a városi incolatus-engedélyekre vonatkozóan semmilyen nyilvántartás nem maradt fenn, az uradalmi és városi levéltár közvetett forrásaiból összegyűjtött letelepedési ügyek segítségével sem tudjuk a hivatalos 437 MOL P1216 capsa 61. nr. 113.1804. évi összeírás. Pl. Esterházy Kázmér Víz utcai házában Fromm Benjamin. Uo. Annak megállapítása, hogy az albérleti viszony milyen arányban jelentette a házon belüli tényleges együttélést, lehetetlen. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a földesúr Esterházy család kivételével mindössze egy-két család (pl. Csúzy, Rohonczy, Hegyi, Torma és a zsidó Neuman család) rendelkezett egynél több lakóházzal a városban, nyugodtan feltételezhetjük, hogy a befogadó és a beköltöző albérlő családok ténylegesen együtt is éltek. 438 Uo. 1804. évi összeírás. 439 A Hudi József által összeállított polgár névjegyzék alapján (Ниш 1995a: 38., 176-179.). 440 MOL P 1216 capsa 61. nr. 113.1804. évi összeírás. 137
