Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)

1829-ben - valószínűleg a birtokosváltással összefüggésben - megváltozott a választási eljárás. Immár a földesúr jelölt 6 személyt, akik közül összesen 4 elöljárót (bírót, zsinagógaatyákat és perceptort) választott az erre kijelölt 5 személy. A számok a közösségen belüli aktív és passzív választójog drasztikus szűkítését mutatják, amely ellen két évvel később a pápai zsidóság egy része tiltakozó folyamodványt nyújtott be a földesúrhoz. A szűk jelölti kör - valószínűleg - elsősorban a földesúr érdekeit szolgálta, hiszen így könnyebben tudta elérni olyan elöljárók megválasztását, akik a szándékainak jobban megfeleltek. A tiltakozó zsidók azt kérték, hogy a földesúr 6 jelöltje közül csak a bírót és a népszószólót válasszák.321

Az 1832-ben a zsidó község jogait összefoglaló szerződésben a földesúr valamivel nagyobb mozgásteret hagyott a választási eljárásban. Az új eljárás szerint minden évben az uradalmi prefektus 7 jelöltet állít, akik közül a község bírót és két másik elöljárót választhat.322 Az ekkor kialakított szabályokat rögzítették az 1835-ben lefektetett községi szabályzat 2. paragrafusában is, amely a választási eljárás lefolytatását is pontosan rögzítette. A szabályzat szövegéből egyértelműen kiderül, hogy a választó személyek körének korábbi drasztikus csökkentése vitákra adott okot, és a közösségen belül konfliktusokat okozott. Ezért az új szabály szerint a bíró a közösség által használt mindkét imaházban köteles volt nyilvánosan meghirdetni a választás időpontját. A közösség tagjai a zsidó község gyűléstermében az uradalmi biztos, a rabbi és azon elöljárók jelenlétében, akik nem voltak jelöltek, a földesúr által jelölt hét személy közül szavazattöbbséggel választották meg a bírót és két helyettesét. A megválasztott három elöljáró rögtön a választás után kijelölte a gyámot és a 18 népképviselőt (Gemeinde Repräsentant), akik szavazattöbbséggel megválasztották a pénztárost, egy templomi főelöljárót és négy másodelöljárót.323 A zsidó község tagjainak képviselete a városok külső tanácsának mintájára történt. Az elöljárók által a község tagjai közül kijelölt ötven fő köréből választották meg a 18 népképviselőt. Nekik a rabbiválasztás alkalmából is volt szerepük, néhányan közülük kötelező mó321 VeML IV.i.b. 731/1834. szeptember 26. A pápai zsidók folyamodványa Esterházy II. Károlyhoz. Pápa, 1831. december 12.

322 A bíró mellett a két másik elöljáró a két esküdt lehetett.

323 VeML IV.i.t. A pápai zsidó község rendszabálya, 1835.2. §. A templomatyák számának növekedése azzal függhet össze, hogy a pápai zsidó község ekkor már két imaházat használt párhuzamosan. Feltűnő, hogy a nagymartoni község ugyancsak 1835-ben alkotott statútumában is 18 ún. bizottsági tag öt másik férfival választott elöljárókat. Személyük kiválasztásának szempontjai nem ismertek, de Hodik a közösség hangadó tagjainak tekinti őket (Ношк 1975: 57-58.). Az Esterházyak tatai birtokán létrejött zsidó község a pápaihoz hasonló szabályok szerint működött. Itt a közösség tagjai 12 népképviselőt választottak, akiknek a bíráskodásban is szerepük volt (Goldberger 1938:120.).

ÍOI