Jakab Réka: Bérlőből polgár. Pápa város zsidó közösségének társadalom- és gazdaságtörténete 1748-1848 (Veszprém, 2014)
ezek a feltételek nem voltak adottak, s mivel az előírás szerinti választás megtartása több mint 200 forintba került volna, földesúri döntés értelmében 6 tehetős és írástudó pápai zsidó férfi választotta meg a 6 elöljárót: a bírót, az első és másodesküdtet, az első és második templomatyát, valamint a perceptort. A választáson a vármegyei bírón és az uradalmi tiszten kívül a rabbi is jelen volt.318 Ezt követően a 19. század első éveiből van adatunk a községi elöljáró-választás (Restauration vagy Zettel-Ziehung) lebonyolítására vonatkozóan.319 Eszerint ekkor a zsidó községben a tisztújításra minden év végén, az uradalom egyik tisztségviselője (többnyire az uradalmi számtartó vagy levéltárnok) mint választási biztos jelenlétében került sor, aki felügyelt a választás szabályok szerint történő lebonyolítására.320 Választójoga csak a község azon tagjainak volt, akik a zsinagógában megvásárolt székkel rendelkeztek. A választási eljárás kezdetén a választásra jogosult közösséget - valószínűleg vagyoni helyzetük szerint - három osztályba sorolták. Közülük cédulahúzással 7 választásra jogosult személyt jelöltek ki: általában 3 főt az első osztályból, és további 2-2 főt a második és a harmadik osztályból. Ezután a maradék cédulákat összekeverték, és egy ún. dissinterresierter (érdektelen) személyt választottak, aki abban az esetben szavazott, ha a hét, választásra jogosult személy közül valaki saját magára vagy rokon személyre szavazott volna. Akiválasztott 7 személy kapott szavazati jogot, így a választásra jogosult személyek közül ők választották meg titkos szavazással az elöljárókat: a bírót, az esküdtet, a második esküdtet, az első templomatyát, a második templomatyát és a perceptort. A mindenkori megválasztott elöljárókkal szemben elégedetlenkedők időről időre vádakat fogalmaztak meg, amelyeknek okát gyakran a választási eljárásban látták. Ez vezetett az idők során annak többszöri megváltoztatásához vagy finomításához. Az 1811-ben bevezetni kívánt szabályzat előírása szerint a községi elöljárókat (bírót, első és másodalbírót, perceptort) 21, egymással vérrokonságban nem álló választott személy közül kellett egy évre kinevezni. Ezáltal a választható személyek köre szűkült. A fő, továbbá az első és másodtemplomatyát szintén jelölhették a 21 kiválasztott személy közül, de ez nem volt kötelező. Esetükben is alapelv volt, hogy ne álljon fenn közöttük vérrokonság. Szintén a 21 választható személy közül kellett kiválasztani egy községi gyámatyát. 318 VeML IV.i.b. 35/1791. szeptember 26. 319 MOL P1216 capsa 59. nr. 105-106. Hudi József ezen adatok alapján ismertette a pápai zsidó önkormányzat működését (Ниш 1995a: 112-113.). 320 A választás lebonyolítására évente került sor a legtöbb zsidó községben, melynek időpontja általában pészah vagy a polgári időszámítás szerinti év vége volt. Pozsonyban, Nagymartonban húsvétkor tartották a községi tisztújítást (Guttmann 1940:67.; Hodik 1975:17.). ÍOO
