Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
II. Szervezés - Repülőtechnika – szállítórepülők, vitorlázók
géppuskaállást és egy megfigyelő kupolát. Új rádiót szereltek be, továbbá a bal oldalon is kialakítottak egy ajtót, hogy a gépelhagyást az ugrások során meggyorsítsák. Az üléseket kiszerelték és kétoldalt vászonpadot, karabiner tartó sínt építettek be. Az ugrás jelzésére jelzőkürtöt szereltek fel. A csomagteret módosították, hogy kézi kioldás nélkül a 4 ejtőernyős ledobó konténer ledobására képes legyen a repülőgép személyzet (vagy az ejtőernyős ugrató tiszt).272 A Savoia gépek Olaszországból rendelt, Breda típusú forgatható géppuskatomyot kaptak, a pilótaülés mögött alsó és felső elrendezésben, valamint a törzs felső hátsó részén egy szélvédővel ellátott nehézgép- puska-állást építettek ki.273 274 1940 júniusában tovább folytatódott a gépek cseréje körüli iratváltás. A Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium ismételten hangsúlyozta (a korábbi irat megkeresésére hivatkozva), hogy „A Magyar Légiforgalmi R.T.- nak jelenleg 5 db JU 52 típusú utasszállító repülőgépe van, ezek közül az egyik teljesen szétszerelt állapotban általános nagy javítás alatt áll, amíg egy második gépen ugyancsak javítási munkálatok folynak, egy gép motorjának pedig üzemideje oly magas, hogy ez - arra való tekintettel, hogy a szükséges különleges cseremotorokkal nem rendelkezünk, csak tartalék gépként használható.”27A Innét tehát nem kerülhettek gépek az ejtőernyősszázadhoz, hiszen nem maradt volna gép a kötelezettségben vállalt repülési útvonalak fenntartására.275 A honvédelmi miniszter 1940. május 28-án a Junkers Ju-52-k helyett a Savoia-Marchetti SM-75 gépek276 átadása mellett döntött, melyet a Légiforgalmi Rt. adna át a Magyar Honvédségnek. A Savoiákat több szempontból is jobbnak tartotta az ejtőernyős ugrásra: „Ezek a gépek ugyanis a kívánt célnak a Ju 52 típusnál még jobban megfelelnek, nagyobb számú utas befogadására alkalmasak, ilyen típusú gépekkel a m. kir. honvéd légierők már rendelkeznek, a szóban forgó kiképzés is ilyen gépekkel történik, végül e gépek motorjai a légierőknél rendszeresített motorokkal azonos típusúak, eként karbantartásuk és motorcseréjük lényegesen könnyebb. [...] Ezen előzmények előrebocsátása után kérésem most már az, hogy a 2 db Ju 52 gép helyett átadandó Savoia 272 SÁRHIDAI 1982. 245., valamint SUBA 1995. 35. 273 BONHARDT-SÁRHIDAI-WINKLER 1993. 304. 274 HL VKF 3964/1. oszt. ein. -1940. 275 A Malert Junkers Ju-52 gépei a Budapest-Velence-Milánó vonalon, majd 1941. június hó 24- től a vállalt kötelezettség szerint a Bukarest-Budapest-Bécs vonalon repültek. HL VKF 3964/1. oszt. ein. -1940. 276 A honvédelmi miniszter kereskedelmi- és közlekedésügyi miniszternek írott levelében 2 darab Savoia S.79. gépet említett. Ez valószínűleg elírás lehet, mivel a Savoia-Marchetti SM.79 típusú szállítógép nem volt a magyar királyi Honvéd Légi Erőknél rendszeresítve és a szövegből is nyilvánvalóvá válik, hogy a Kereskedelmi Minisztérium birtokában lévő Savoia-Marchetti SM-75-ös gépekről van szó. HL VKF 3964/1. oszt. ein. -1940. A Délvidék visszafoglalása idején egy SM-79-es típusú gép kényszerleszállt a Magyar Királyság területén. A gépet 1942-ben adták át az olasz félnek, CR-42-es gépekért cserébe. SISA 2002. 13. 66. lábjegyzet. 92
