Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
I. Elmélet, előtörténet - A magyar katonai ejtőernyőzés előtörténete
tok feladatainak104 végrehajtását 600-700 főnyi létszámú egységgel tartotta megvalósíthatónak. A harcfeladatok sikeres végrehajtása szempontjából legalább olyan fontosnak tartotta az erkölcsi erőt, mint a korszerű felszerelést és a tökéketes kiképzést.105 Noha 1936-ban folytak kísérletek gránátos csapatok repülőgéppel történő kirakására az ellenséges arcvonal mögött, a légi szállítású gyalogság nem került be a magyar királyi Honvédség hadrendjébe. A magyar katonai ejtőernyőzés előtörténete Ejőernyős ugrások a kísérleti keret megalakítása előtt A XX. századra a repülőgépek megjelenésével felmerült az igény, hogy baleset vagy ellenséges behatás következtében a gépet elhagyni kényszerülő pilóta életét megmentsék. A németek már korábban bevezették az ejtőernyőt, az Osztrák-Magyar Monarchia azonban csak 1918 elején.106 A német és osztrák-magyar hadvezetést a jól kiképzett, nagy tapasztalattal rendelkező, hosz- szas kiképzés után kikerülő pilótáinak elvesztése igen érzékenyen érintette. Valahogy csökkenteni kellett ezt a veszteséget, megmenteni az értékes emberanyagot. Erre kínált megoldást az ejtőernyő. Az első világháború idején két fontos esemény határozta meg a magyar katonai ejtőernyőzés kialakulásának előzményeit. Az első Boksay Antal repülő hadnagy bemutató ugrása volt. Mivel a távolfelderítő századok személyzete közül senki sem vállalkozott a veszélyes feladatra, Boksay jelentkezett önként.107 1918. március 23-án 2000 méter magasról egy kétüléses gépből hajtotta végre az ugrást. Az ejtőernyő tökéletesen működött, bár a földet érés nem volt zökkenőmentes. Az ernyő összecsuklott, így szinte lábujjhegyen ért földet, emiatt megrándult a jobb 104 Ide tartoznak a szabotázscselekmények - magasabb parancsnokságokon, menetelő oszlopokon, fontos raktárakon, repülőtereken, vasutakon, állomás berendezéseken, műtárgyakon - való rajtaütés, továbbá pánikkeltés. Erre Pokorny százados szerint az ejtőernyős csapatok a legalkalmasabbak. A többi feladatkör: visszavonuló ellenség útjának elzárása, fontos terepszakasz, átjáró, szorosnak vagy műtárgynak rajtaütésszerű elfoglalása és megtartása. Erődökön függőleges irányból való rajtaütés. Az ellenség arcvonala mögött visszahagyott saját csapatok megerősítése. Fontos terepszakaszok megszállása és megtartása. POKORNY 1943. a. 579-580. 105 POKORNY 1943.a. 579-580. 106 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Archívum, Kéziratgyűjtemény 977/980. Boksay Antal visszaemlékezése 1914-1918.17. 107 Boksay visszaemlékezése szerint „... a felsőbb parancsnokságok már türelmetlenkedtek a kipróbálás eredménytelenségén. írtak a német gyártó vállalatnak is, hogy küldjön le Perginébe egy kiugrót, aki bemutatja majd az ejtőernyő használhatóságát. A vállalat azt válaszolta, hogy ők már Bécs mellett az Asperni repülőtéren bemutattak egy kiugrást, de ott sem volt még eddig olyan vállalkozó, aki ezt megcsinálta volna." Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Archívum, Kéziratgyűjtemény 977/980. Boksay Antal visszaemlékezése 1914-1918.19. 30
