Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete
háttá, vagy akár megakadályozhatta, míg a szabotázs feladatok, annak kisebb létszámot és gépanyagot igénylő volta miatt könnyebben, szinte korlátlanul végrehajthatóak. Ezt két módon is el lehetett érni: ha egyes „járőröket" térben és időben szétszórtan, vagy több önálló feladattal megbízott „járőrt" vetnek be. Ugyanakkor ezekkel a bevetési módokkal szemben is fenntartásokat fogalmazott meg.100 101 „A mondottakból következik, hogy a vezetésnek anyagi szempontból a csapatalkalmazás feltételeinek biztosítására kell törekednie. Mindaddig azonban, míg a csapatalkalmazás feltételei nincsenek meg, a kiképzés, szervezés és hadműveleti előkészítés különböző irányú. A csapat alkalmazásához elegendő szállítógéppel nem rendelkező alakulatnál a szervezés, a csapat földi kiképzésének nagyobb része és a vezetők kiképzése a csapatalkalmazást a hadműveleti előkészítés, a csapat földi kiképzésének egy része és az ugrókiképzés pedig a szabotázsalkalmazást szolgálja,"m Javaslata szerint a csapatnem megfelelő alkalmazásának alapja legalább egy zászlóalj, egyszerre, egy lépcsőben történő szállíthatósága (ahogy azt a szovjetek és a németek 1941-ig megvalósították). Egy zászlóalj egy lépcsőben történő szállítása elégséges szállítógép meny- nyiséget, légi uralmat a bevetési térség felett, elegendő felkészülési időt, a támadó alakulatokkal történő gyors kapcsolatfelvételt, valamint repülésre alkalmas időjárást és az ugrásra alkalmas területet igényelt.102 A végrehajtáshoz komplex, több kockázati tényezőt is magában ölelő problémakört kellett feloldani, illetve összehangolni. Ezt az ejtőernyős köteléket harcászati célokra nem érdemes alkalmazni, illetve harcászati feladat megoldására sikeresen csak hadászati célra bevetett ejtőernyős kötelék keretén belül használhatók fel.103 A háború közepén, Pokorny László százados az ejtőernyős és a légi úton szállított alakulatok szervezési, kiképzési és felszerelési kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a kérdések megvilágításánál „az elfogadhatóság határán mozgó ésszerű következtetésekkel" kellett dolgoznia, mert használható adatokkal nem rendelkezett. Véleménye szerint a két egység szervezésének, valamint felszerelésének nagyjából meg kellett egyeznie, kiképzése pedig csak annyiban tért volna el, hogy a légi szállítású alakulatok csak szükségszerűen kaptak volna ejtőernyős ugrókiképzést. A légi úton szállított csapa100 A térben és időben szétszórt csoportokat a jól működő ejtőernyős elhárítás képes felszámolni, az általuk okozott károk elhanyagolhatóak. Az egy időben történő szabotázs bevetésekre még nem tudott példát említeni Tassonyi százados. Mivel azonban egy időben, több csoportot szállítottak volna be, ez a vadászvédelmet és az ejtőernyős elhárítást szétforgácsolhatta. TASSONYI 1943.127. 101 TASSONYI 1943.128. 102 Egy körülbelül zászlóalj erejű ejtőernyős alakulat sikeres harcára 24-36 órán át lehetett számítani. Ezen időn belül feltétlenül be kellett érkeznie a földi, gyorsan mozgó alakulatoknak, hogy az ejtőernyősök felmorzsolását megakadályozzák. BÖRZSÖNY 1944.12. 103 BÖRZSÖNY 1944.126-127. 29
