Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete

Az európai államok légi szállítási képességét Vadas Mihály is vizsgálta. Szovjetunió mellett Franciaország, Nagy-Britannia és Lengyelország, valamint Olaszország foglalkozott intenzíven ejtőernyősök kiképzésével és a légi szállítással, melybe beleértették a hadianyag repülőgépből történő ledobá- sát is: ebben főleg Nagy-Britanniának és Olaszországnak voltak tapasztalatai.86 Utóbbi állam esetében háromféle kiképzési irányvonalat különböztetett meg: politikai szónokok kihelyezését ellenséges területre (agitációs céllal), csapatok szállítását és ejtőernyővel történő kiugrását, végül egységek szállítógéppel történő kirakását.87 A német fejlesztésekkel kapcsolatban a következő megállapítást tette: „Németországból a légi gyalogság (sic!) kiképzéséről és szervezéséről a legkevesebbet hallunk, mert mindig csak az eredményeket közlik. Ezek pedig rajzok."88 A német és orosz elképzelések szerint a légi úton szállított csapatok működésének fő feladatait a következőképp lehetett összefoglalni: vasúti és egyéb közlekedési berendezések rombolása, repülőterek birtokbavétele, jelző és jelentő berendezések elpusztítása, messze az arcvonal mögött levő törzsek, parancsnokságok megrohanása és megsemmisítése, élelmiszer-, lőszer-, üzemanyag-, egészségügyi-anyagraktárak elpusztítása, a harcoló ellenséges csapatoknak hátába intézett támadások és áttörések rajtuk keresztül a legkülönbözőbb helyeken a főerőkkel való egyesülés céljából. A német harceljárás szerint vadászgépek biztosításával, a légvédelem kiiktatására bombázással kezdték meg a támadást. Az ejtőernyősök elleni védelem összezavarására több helyen dobtak le bábukat.89 Az 1940-es hadjárat idején a holland, francia és brit sajtó a német ejtőernyősöket megtévesztő ruházat hordásával vádolta és kémeknek tekintette, ezzel kirekesztve őket a hadijogból, felkoncolásukkal fenyegetőztek.90 A cikkben alkalmazott

86 Az egyes államokban alkalmazott harceljárásokat következőképp osztotta részekre: 1. Amikor a földi csapatokkal együttműködve függőleges átkarolást hajtanak végre, kiaknázzák a földi erők által elért sikereket. 2. Fontos pontok (gyárak, vasutak, hidak, lőszerraktárak) felrobbantása. Ehhez hozzátett még egy harmadik pontot is: a gyarmati feladatok ellátását. Azonban ez csak bizonyos államokra volt értelmezhető. VADAS 1939.16-17.

87 Vadas Mihály őrmester az orosz ejtőernyőugró feladatokat a következőkben határozta meg: 1. Az ellenség felülről történő bekerítése, vagyis függőleges átkarolás. 2. Szorosok gyors birtokba vétele, hogy a támadó zöm nyugodtan nyomulhasson előre. 3. Az ellenség tartalékainak küzdőktől való elvágása. A cikk azt sugallja, hogy a rendelkezésre álló információk (külföldi beszámolók) mellé illesztette elképzeléseit, hogy nagyobb súlyt adjon azoknak. VADAS 1939.16-17., 19.

88 A szöveghez a cikkben közölt képeket, melyek bemutatják a német ejtőernyős ugrás néhány főbb mozzanatát. VADAS 1939.15-18.

89 JÓNÁS 1940. 412-413.

90 A német légierő (Luftwaffe) kötelékébe tartozó ejtőernyős vadászok (Fallschirmjäger) nem hajtottak végre ellenséges egyenruhában, vagy bármilyen megtévesztő ruházatban bevetéseket. Erre a Brandenburg alakulatok voltak kijelölve, melyek kevés sikerrel vettek részt megtévesztő jellegű harccselekményekben, Hollandia megszállása során.

26