Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)
I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete
megtévesztő eljárást több író is a szovjet ejtőernyősök egyik bevált eljárásának tulajdonította, noha konkrét példával ők sem szolgálhattak.91 A szovjetek kisebb romboló osztagokat képeztek ki, hogy az arcvonal mögött lévő célpontokat pusztítsák el. A lezajlott kísérletek és a folyó háború alapján, hogy rejtve maradjanak, a célponttól távol 10-15 kilométerre kellett őket kirakni. Egy fő max. 30 kg-nyi terhet vihetett összesen: ez azonban egy 12 fős rajt számolva már 360 kg, ami már elegendő lehetett megfelelő romboláshoz. Emellett nagy kötelékekben voltak alkalmazhatók: ennek előfeltétele a megfelelő felderítési adatok beszerzése volt. A'bevetés célpontját - egy repülőteret - megelőző bombatámadással kellett támadni, hogy a védelmet meggyengítse. Ezután vadászvédelem mellett a szállítórepülők ledobták az ejtőernyősöket. Őket követte a légi úton szállított gyalogság.92 Egyes szerzők szerint a légi gyalogság ejtőernyős kiképzése költséges és időigényes, az ernyő elárulja az ugrást, a gyülekezés körülményes, sokba került (ejtőernyő, szállítógépek használata), a földet érés helye kockázatokat rejtett magában (erdő, tó, folyó, nagyfeszültségű vezeték), az ellenségnek volt ideje felkészülni. Ezzel szemben egy vitorlázó gépben (konkrét paraméterek említése nélkül) elfért egy alegység, fegyvereivel együtt. Megérkezése zajtalan, leérkezése biztonságosan megoldható. Az alegység több és nehezebb fegyverzetet vihetett magával. Ráadásul 40-40 darab vitorlázóval az elképzelés szerint közel egy zászlóaljat (sic!) lehetett kirakni. A költséges ejtőernyő ugrógyakorlatok elhagyhatók, kiképzésük gyorsabb volt. Összegezve: gazdaságilag jobban megéri az ejtőernyős csapatokhoz képest a vitorlázógépes alakulatokat előnyben részesíteni. Az ejtőernyős kihelyezést a szerző csak a kémek alkalmazásánál tartotta ésszerűnek.93 A nyugati német sikerekben szerepet játszó ejtőernyős és légi szállítású bevetésekről szóló beszámolókat, információkat a magyar ejtőernyős tisztek is figyelemmel kísérték és javaslatokat tettek azok adaptálására. Makray Ferenc százados a légi úton szállított csapatoknál94 alkalmazási mód szerint megkülönböztetett légi gyalogságot és 91 KUPA 1940. 416-423. Dr. Kupa Mihály másik írásában vitéz Szentnémedy Ferenc százados felvetését ismertette, mely szerint a gépből kiugró repülőgép személyzet és az ejtőernyősök között különbséget kellene tenni, méghozzá úgy, hogy a pilóták ejtőernyőjét jól láthatóan megjelölik, ezáltal nem lőnének rá. Dr. Kupa értelmezése szerint hiába volt a katona az arcvonal mögött a saját egyenruhájában, nem bizonyítható, hogy kémek öltöztek-e be egyenruhába, hogy ezáltal, mint hadviselő fél, elkerüljék az elfogás utáni sorsukat. A katona csak abban az esetben kerülhette el a kémkedés vádját, ha nem lépte át a nemzetközi egyezmények által körülhatárolt határvonalat. A kémet kihelyező repülőt csak abban az esetben kezelték volna kém segítőként, ha egyszerre estek fogságba, vagy bizonyítást nyert a kémet támogató szándéka. KUPA 1941. 649-652. 92 JÓNÁS 1941.116-123. 93 SZY1940. 25-26. 94 Makray Ferenc százados fontosnak tartotta szétválasztani a légi gyalogság és az ejtőernyősök fogalmának körét, a légi gyalogságról alkotott hiedelmeket eloszlatni. Ez az alakulat nem ugrott ejtőernyővel, hanem szállítógépből szállt ki. Harceszközeikkel együtt érkezett a kívánt területre - az ellenség háta mögött - és a harcoló csapatokkal összhangban, a hadászati vagy harcászati 27
