Reszegi Zsolt: Légi huszárok. Az ejtőernyős csapatnem kialakulása és harcai 1938 és 1945 között - A Pápai Levéltár kiadványai 3. (Budapest-Pápa, 2013)

I. Elmélet, előtörténet - A függőleges átkarolás elmélete

Az uralkodó széljárás ráadásul szétszórhatta az egységeket, jelentős időt vett volna igénybe a gyülekezés, így a védelemnek lett volna ideje a felkészülésre. Egy zászlóalj szállítása rengeteg gépet is igényelt volna.78 Mivel a ledobott erők - maximum egy zászlóalj - nem motorizáltak, mozgásuk lassú. Ezért ha el is foglalják (vagy megsemmisítik) célpontjukat, az ellenség is könnyen körülzárhatja és megsemmisítheti őket, a felmentő erők beérkezése előtt. Fokozottan érvényes ez a megállapítás, ha mélyen a hátországban vetik be őket. Ezért, ha bármely sikert is érnek el, az időleges, és nincs döntő kihatása a háborúra. Az új harceljárás bizonytalanságára, illetve veszélytelen voltára példaként a spanyol polgárháborút hozta fel: itt nem került sor a „vörösök" oldalán az új csapatnem kipróbálására. Végül arra a megállapításra jutott, hogy a nagy tömeggel végrehajtott légi vállalkozást csupán az arcvonaltól egy napi menettávolságra érdemes véghezvinni, nem pedig mélyen a hátországban. Az ejtőernyő szerepét pedig a hírszerzésben (kémek) és a kisebb, romboló osztagok kihelyezésében látta hasznosíthatónak.79

Szentnémedy Ferenc százados francia források ismertetésével mutatta be a nyugati államok ejtőernyős kiképzésében elért eredményeket.80 Egy francia szerző, Niessel tábornok, a La France militaire című lapban a szovjet hadgyakorlatokat és az arról alkotott véleményét ismertette, mely szerint a bemutatott hadgyakorlatok eredményeit fenntartásokkal kell kezelni, hiszen nem volt ellenállás az elfoglalandó célpontnál (biztosító erők, légvédelem), mely ellenállást tanúsíthatott volna.81

78 A zászlóalj ejtőernyős ledobásához, vagy légi szállításához számolni kellene száz szállító- és ugyanennyi vadászgéppel, ehhez hozzá kell még számítani 20% tartalékot és 10% felderítő gépet, tehát 260 gépre lenne szükség összesen. Ez a szerző állítása szerint az akkori viszonyok között a vezető hatalmak gépállományának 10%-a, míg a közepes és kishatalmak fél, vagy akár egész állományát is jelenthette. PÁLOSY 1937. 63-66.

79 PÁLOSY 1937. 64-66.

80 Szovjetunió mellett Nagy-Britannia, Franciaország és Lengyelország is behatóan és intenzíven foglalkozott az ejtőernyős kiképzés és a légi szállítás várható alkalmazásával. A sorrend elképzeléseikben változatlan maradt: ejtőernyősök biztosítják a leszállóhelyeket, majd átszállítják repülőkkel a gyalogos egységeket. SZENTNÉMEDY 1939.120. Az ugró kiképzés iskolákban történik: először ugrótoronyból, majd utána repülőgépből eltérő magasságból hajtják végre az ugrásokat. BÁNHIDI1938. 32-33.

81 1937. július 18-án 40 fő ugrott ki 3 Potez 650 típusú gépből, 600 m-ről. 2 percen belül egy 300 X 200 méteres területen értek földet, majd a gyakorlat bemutatását követően a landoló gépek felvették őket. Az augusztus 21-én lezajló hadgyakorlaton 40 fő ugrott 500 m-ről teljes felszereléssel, ismeretlen terepen. A leszállástól 7 km-re fekvő hidat megközelítették és a gyakorlat szerint megsemmisítették. A gyakorlatok, a francia szerző szerint, bizonyították, hogy többféle célpont elfoglalására és megszállására alkalmas az új erő, gyorsaságánál fogva terepszakaszok időleges megszállására, egy rés lezárására vagy bekerítés elhárítására, üldözésre, fontos pontok robbantására, sőt a hegyi alkalmazás lehetősége is felmerülhet. Emellett a kémek kihelyezésénél is fontosnak ítélte az ejtőernyő alkalmazását. A kisebb romboló csoportok kihelyezésénél és a rombolások hatásánál gondot jelenthetett, hogy az egyes emberek nem tudnak elegendő robbanóanyagot szállítani a kívánt pusztítás eléréséhez, így az általuk okozott kár elhanya24